Szinte semmit sem tudunk a nemi erőszakról

Egy múlt héten publikált felmérés mégis felborzolta a kedélyeket. Azt emelték ki belőle – némileg fals módon –, hogy rémisztően sok ember számára elfogadható ez a cselekedet, ha bizonyos körülmények éppen olyanok. Noha ennyire nem rossz a helyzet, a fejekben tényleg sok szempontból zavar uralkodik – olvasható az mno.hu portálján.

Múlt héten söpört végig a sajtón a hír, amely szerint a magyarok közel fele, 47 százaléka nyilatkozott úgy, hogy bizonyos körülmények között elfogadható a szex a másik beleegyezése nélkül. Az Eurobarometer felmérése szerint egyedül a románok előztek meg bennünket 55 százalékos eredményükkel, de 40 százalékon vagy afelett végeztek a belgák, a bolgárok, a csehek és a szlovákok is. Az uniós átlag 27 százalékos volt. A kérdésfeltevés viszont nem úgy hangzott, ahogy az a cikkekben szerepelt, hanem árnyaltabban: kilenc szituáció volt felsorolva, köztük az is, hogy a felek részegek, vagy kábítószert fogyasztottak.

Ez volt az a helyzet, amelynél a magyarok 24 százaléka védhetőnek tartotta a belegyezés nélküli szexet, a többi szituációnál egytől egyig alacsonyabb volt ez a szám. A 47 százalékos mutató azt jelzi, hogy ennyien voltak azok, akik legalább egyféle helyzetet elfogadhatónak tartottak. Az ominózus kérdésben nem volt kifejtve, hogy a helyzet pontosan milyen, mindenki azt gondolt, amit akart. De a lényeg az, hogy aki ittasan másnak az ágyában köt ki, majd erre másnap ráeszmél, az hivatkozhat arra, hogy akaratnyilvánításra képtelen állapotban volt. Ez persze csak az elmélet, hiszen a gyakorlatban a vitathatatlan nemi erőszaktevések bizonyítása is kérdéses, nemhogy az ilyen kétes eseteké.

Egyedül a lakossági felmérésekből derül ki, mennyire gyakoriak az ilyen esetek, büntetőügy csak töredékükből lesz. Vannak például olyan becslések, amelyek szerint a látencia 80-90 százalékos, ami lehet, hogy túlzás, de az egészen biztos, hogy az esetek legalább fele rejtve marad – mondja Vizi János pszichiáter, szexuális medicina szakember és jogász.

A igazságügyi pszichiáter szakértő hozzáteszi, hogy a felderítetlenül maradt esetek mértéke országonként is változik, de különböző lehet attól függően is, hogy azt milyen módszerrel mérik, illetve hogy pontosan mit neveznek nemi erőszaknak.

Sokan nem is gondolnák, de ez egészen fiatal sértettekre is igaz lehet: ha egyéb brutális dolog, például verés nem történik, akkor néhány órán belül vagy semmi nem látszik, vagy csak egy kis bőrpír marad vissza az érintett testrészen. Utóbbi egy 5-6 éves gyereknél teljesen mindennapi, önmagában semmit nem bizonyít. Felnőtteknél a látható jelek felfedezése még nehezebb" – hangsúlyozza Vizi.

A pszichiáter kiemeli, hogy az elkövetők jellemzően ondónyomot sem hagynak, a vizsgálat során általában nem tudnak ilyesmit kimutatni. Egyéb DNS-mintával nem sokra mennek a bizonyításnál, hiszen az alapján hiába sikerül azonosítani a feltételezett elkövetőt, ha az családtag vagy szomszéd, megint megremeg a bizonyíték. Ennek oka, hogy aki együtt lakik vagy sűrűn találkozik a sértettel, annak a DNS-e bűncselekmény nélkül is kimutatható lehet rajta.

Párkapcsolati erőszaknál a helyzet még nehezebb, hiszen ott még az ondó sem bizonyít semmit: ilyen esetben külön kell igazolni, hogy történt erőszak is. Ezek a bizonyítások azért nehezek, mert gyakorlatilag két állítás áll egymással szemben, nincs semmilyen tárgyi bizonyíték.

Mivel a hagyományos orvos szakértői vizsgálatoknál csak ritkán kerül elő bizonyíték, a vizsgálatot jellemzően igazságügyi elmeorvos és pszichológus szakértők folytatják. Egyfelől nézik, hogy a feltételezett elkövetőnél fennáll-e valamilyen szexuális probléma vagy funkciózavar, a személyiségéből fakad-e valamilyen agresszió, perverzió vagy újabb nevén parafília, az előéletében volt-e bármilyen erőszak, különösképpen szexuális természetű. Viszont ezek elég közvetett bizonyítékok, velük az erőszakot nem nagyon lehet direkt módon igazolni.