Szüléssegítő és anyabátorító, egyben

Életében sorsfordítónak tartja, hogy 2003-ban önkéntesként csatlakozott a Születés Hete programsorozathoz – ezután döntött úgy, hogy szülésznő szeretne lenni. 2004 óta a KANGA Egyesület elnöke. Három gyermeke van, Andor, Kinga és Miklós. Csak elsőre tűnik furcsának, ha valaki némettanári végzettséggel szüléssegítőként dolgozik. Maróy Dittával beszélgetve ugyanis úgy érezzük: így van ez jól – olvasható a Dunántúli Napló – online oldalán.

– Ha lenne most kéznél egy névjegykártyája, mit olvashatnék a neve alatt?

– Semmit. Nem szeretnék semmit odaírni. De ha nagyon kellene, akkor talán azt, hogy szüléssegítő. Vagy anyabátorító.

– Az utóbbi szép öndefiníció...

– Az egyik barátnőm találta ki. Szerintem telitalálat, és pontosan lefedi azt, amit gondolok magamról, illetve a munkámról.

– Azért fejtsük meg, mit is jelent pontosan!

– Ehhez vissza kell ugrani az időben. Huszonkét évesen olvastam Frédérick Leboyer könyvét, A gyöngéd születést. Akkor döntöttem el, hogy otthon fogok szülni. Bár első gyerekem az alternatív szülőszobán született, kislányom már otthon, így tudom, mi a különbség.

– Mert az otthon szülés annyival jobb?

– Az otthon szülés más. Másnál van a felelősség. Míg a kórházban a szülő nő a protokoll szabályait be kell tartsa, és például a babát a szülés után röviddel elviszik, addig otthon a babát az anya adja oda, senki nem veszi el őt az édesanyjától. Szerintem a körülményeknél sokkal fontosabb az, milyen szemlélet veszi körül a „születő családot".

– Szóval maximálisan otthonszülés-párti?

- Inkább azon dolgozom, hogy a bábák újból teljes körű gondozást nyújthassanak a szülés körül hazánkban is. A KANGA Egyesületben foglalkozunk ennek a népszerűsítésével, ezért is tanultam szülésznőnek. Azonban szeretném fejleszteni magam, most éppen Berlinbe készülök, hogy gyakorlatot szerezzek egy születésházban, ehhez keresek jelenleg is támogatókat.