Szűrővizsgálatok: keresik az arany középutat

Az Egyesült Államok kormánya októberben elrendelte a rutinszerűen végzett prosztatarákszűrés leállítását. A döntést előkészítő tudományos bizottság nem találta meggyőzőnek a szűrés előnyei mellett szóló bizonyítékokat. A módszer ugyan sok életet megmentett, de sok olyan daganatot is feltárt, amely annyira lassan növekedett, hogy sosem veszélyeztette volna a páciens életét, míg kioperálásával olyan szövődmények járhattak, mint a vizelettartási nehézség vagy az impotencia. A szakemberek most az arany középutat igyekeznek megtalálni: szeretnék elkerülni a korai felismerésben rejlő lehetőségek túlbecsülését, ugyanakkor nem akarják eltántorítani a részvételtől azokat, akik számára a szűrés valóban hasznos lehet.

Olyan kérdések körül zajlik a szakmai vita, hogy a 40-es vagy az 50-es életévekben kell-e megkezdeni a mammográfiás szűréseket az emlőrák felfedezése érdekében, vagy hogy érdemes-e elvégezni a drága CT-vizsgálatot a dohányosoknál a tüdőrák korai észlelése érdekében. Azt kell például eldönteni, kinek az esetében haladja meg a betegség kockázata a szűrés – például a pozitív CT-lelet birtokában elvégzett, gyanús elváltozást megbolygató szövetmintavétel – rizikóját.

A New York Timesnak nyilatkozó dr. Jeanne Mandelblatt (Georgetown University) magyarázata szerint az emlőrák átlagos, 3 százalékos kockázata az életkor előrehaladtával és más faktorok szerephez jutásával növekszik. Ha valaki 40 éves, és rengeteg kockázati tényező szerepel az életé ben – dohányzás, stressz, a rák családi halmozódása stb. –, lehet, hogy épp akkora a kockázata, mint egy kockázati tényezőktől mentes 50 évesnek. Pusztán az életkor alapján tehát nem lehet eldönteni, kinek hasznos a szűrés. A háziorvosoknak viszont általában nincs idejük kideríteni a részleteket. A jelenlegi szűrő módszerekkel épp az a baj, hogy a már fejlődőben lévő elváltozást észlelik (ha észlelik), és nem azt, hogy van-e az illető génjei között olyan, amelynek jelenléte a tapasztalatok szerint megsokszorozza a rák kialakulásának kockázatát.

A szűrés segítségével életben maradók adatai sem igazán segítenek: nemrég felmérték, az ötvenes éveikben járó nők közül hányan köszönhették életüket annak, hogy a szűréssel időben felfedezték mellrákjukat. Bár nincsenek kevesen, de mint kiderült, az összes mellráktúlélőnek mégis csak körülbelül a 13 százalékát teszik ki.