Tabukat döntenének le

A mintegy kétszáz résztvevő előtt tartott előadások központi kérdése az volt: hogyan lehet költséghatékonyabb az orvostechnika. - Az orvosi technológia kihívásai közt az egyik legfontosabb kulcsszó a költséghatékonyság - közölte Mogyorósi András, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium főosztályvezetője.

Hogy ez számszerűen kifejezve mit jelent, arról hazai becslés még nem készült, Gajdácsi József, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgató-helyettese egy amerikai adattal tudott szolgálni. Az Egyesült Államokban úgy számolnak, hogy ha minden életév, amelyet az ember a meggyógyításának köszönhet, 20-40 ezer dollár közötti összegbe kerül, akkor az költséghatékonynak mondható, de akár 60 ezer dollárig is ki lehet tolni ezt az értékhatárt. Azt azonban hangsúlyozta, ezt az összeget nem szabad átváltani forintra, egy magyar számításnál tekintettel kell lenni a gazdasági és egészségügyi helyzetre is.

- Az évtized végére akár a GDP 13-17 százalékát is elérheti az egészségügyi költségvetés az OECD tagállamaiban - mutatta be Zátrok Zsolt, az Orvostechnikai Szövetség társelnöke. Ahhoz, hogy Magyarországon erre a szintre fel lehessen zárkózni, mintegy két-háromszorosára kellene emelni az egészségügyre szánt forrásokat, ez azonban csak a teljesen irracionális, 10 százalék körüli gazdasági növekedésnél valósulhatna meg.

Fekvőbeteg-ellátásra ebben az évben 445 milliárd forintot szánt a költségvetés, ennek azonban körülbelül 65 százaléka elmegy a bérekre és járulékokra. A fennmaradó mintegy 150 milliárd forint pedig annak a fényében különlegesen nagy összeg, hogy a kórházak kifizetetlen számláinak összegét 127 milliárdra becslik. Így pedig a kórházak addig bírhatják ezt az állapotot, amíg a beszállítóik hiteleznek nekik.

Az a paradox helyzet állt elő, hogy nem a vásárlók - azaz a kórházak -, hanem a beszálítók vesznek már fel hitelt áruvásárlásra, mivel bíznak abban, hogy az állam úgyis fizet nekik valamikor. Ez azt hozhatja magával Zátrok Zsolt szerint, hogy az egészségügyi rendszer valóban összedől, de nem az intézmények, hanem a beszállítóik.

Elmondta azt is - majd ehhez a véleményhez több más előadó is csatlakozott -, hogy a politikai döntéshozóknak sok tabuval le kellene számolniuk. Ilyen például az, hogy az egészségügy nem lehet üzlet, miközben hatalmas a munkahelyteremtő ereje, és jó az állam számára is, ha üzletszerűen, eredményesen működik. De ebbe a tabukörbe sorolható az is, hogy a kórháznak miért kellene feltétlenül a térképen közel lennie a beteghez, ahelyett, hogy gyorsabban elérhetővé és jobb minőségűvé tennék.

- Eközben a magyar orvostechnikai piac nagyjából tíz éve egy helyben áll - tette hozzá Jóbai Zsolt, az Orvostechnikai Szövetség alelnöke. A piacot irányító rendszer szerinte túlszabályozott, csupán részleges transzparenciával, emellett merev és alacsony a finanszírozottsága. Sokat segítene a teljes egészségügynek, ha ezeket a termékeket a kedvezményes áfakulcs alá helyeznék át - mondta.

Szintén a kormány fontosabb feladatai közt sorolta azt, hogy vizsgálja át a közgyógyellátás és a rokkantosítás mostani rendszerét.