Talán most kiderül, hol, hogyan gyógyítanak

Intézmények, de akár kórházi osztályok színvonala között is sokszor szakadék tátong, de ennek semmilyen szakmai következménye sincs. Rengeteg pénzt költünk el a rendszerben, de nincs visszajelzésünk arról, hogyan. Mind a szakma, mind a döntéshozók minőségi mutatókat szeretnének végre látni. Erre már van remény: olyan rendszer kidolgozása zajlik, amely jutalmazná a betegek visszajelzését figyelő és gyűjtő intézményeket - írta a 168 Óra.

Magyarországon egyelőre nincs átlátható minőségi kontrollja a gyógyításnak, miközben nagyon is számít, melyik országrészben, melyik városban, melyik kórházban vesszük igénybe az ellátást. Természetesen mindenki tudni szeretné, milyen esélye van a gyógyulásra. Vannak általános minőségi szempontok, amelyek minden osztályon mérhetők, és visszajelzést adnak a vezetőségnek, az orvosoknak.

– A jövőnk az értékalapú egészségügy, amely ma már minden fejlett országban evidencia. Mivel egyre többet költünk a gyógyításra, egyre fontosabb, hogy a befektetett költségekért érzékelhetően jobb eredményeket, jobb életminőséget is kapjunk – mondja Hegedűs Zsolt, a korábban tíz évig Angliában praktizáló ortopéd sebész, a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezetének alelnöke, aki szeretne széles körű szemléletváltást hozni a hazai rendszerben. – A szűkre szabott források hatékony felhasználása érdekében szükség van a szakmai eredmények és a betegek visszajelzéseinek nyilvánosságára.

– Ha kinyitjuk a kapukat, és össze tudjuk hasonlítani a feldolgozott és hitelesített eredményeket, akkor senki sem szeretne utolsó lenni – magyarázza Hegedűs Zsolt. – Ha ötven kilométerrel odébb bizonyítottan jobbak az eredmények, akkor az érintett orvos elgondolkozik, mit kellene másképp tennie. A nyílt rendszer a legjobb gyakorlat elterjesztésére ösztönöz. Magyarországon például egyre nő a kórházi fertőzések száma, miközben bizonyítottan nagy eltérések vannak a hasonló ellátási területtel rendelkező kórházak között. A fertőzések visszaszorításában komoly segítség lenne a területi különbségek elemzése.

Pillanatnyilag azonban ott tartunk, hogy egy civil szervezet próbálja kiperelni a kórházakra lebontott adatokat. A nyilvános adatokból megismerhetők lennének a legjobb gyakorlatok is, amit aztán a finanszírozásban kellene honorálni. Az egyik ilyen ösztönző lehetne, ha az adott intézmény megkapná a megfelelő mennyiségű pénzt az ellátásra, ami magában foglalná a teljes kivizsgálást, a műtétet, a kontrollvizsgálatokat, a rehabilitációt, viszont a korai szövődmények költségeit is a kórháznak kellene kigazdálkodnia. Tehát akkor járna jól, ha minél kevesebb szövődménnyel dolgozna. Egy másik megoldás az úgynevezett legjobb gyakorlat tarifája: mondjuk tíz százalékkal több pénzt kapna az az intézmény, amelynek mérhető eredményei a kiemelkedő vagy a jó kategóriába esnek.

Hegedűs Zsolt szerint idehaza is el kell jutnunk oda, hogy ne szégyelljük, de főként ne titkoljuk, ha valami rosszul működik vagy hibát követünk el. Az első lépés egy olyan értékelési rendszer bevezetése, amely javíthatja az orvos-beteg kommunikációt és segítheti a döntéshozatalt a gyógyításban.

Az Emberi Erőforrások Minisztériumának sajtóosztályától kapott válasz szerint „az államtitkárság valamennyi programjának fókuszában a betegbiztonság erősítése szerepel". Ennek egyik eleme például az is, hogy Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkár személyesen kereste meg Hegedűs Zsoltot, és kérte, hogy dolgozza ki a PROMS betegvisszajelzési rendszerét.