Tapasztalatlan hülyének néztek, hogy otthagytam az állami egészségügyet

„Mindenben kételkedni kezdtem, amit megtanultam, hogy helyes-e” – mondja Novák Hunor csecsemő- és gyermekgyógyász, a bizonyíték alapú orvoslás egyik hazai úttörője. A fehér köpeny helyett immár pókemberes orvosi szettben vizsgál, és az utóbbi, lassan hat évben két sikeres vállalkozást is felépített saját érdeklődésére és tudására alapozva. Mondjuk a Kroki magánrendelőben sokkal többet is dolgozik, mint amikor az állami rendszerben praktizált - írta a forbes.hu.

Kezdettől fogva őrült csodabogárnak tűnhettem a kollégáim között, mert kényes voltam arra, hogy ha valami nem működik jól, azt oldjuk meg. Nem vagyok hajlandó abban élni, hogy »ez így van, ezt így szoktuk«.” Nagyot nézhetett a nővér, amikor egy csavarhúzóval és egy WD-40-nel bújt elő az orvosi pult alól, mert rettenetesen idegesítette, hogy akad a fiók – mesél el egy sztorit még a kórházból. Ez a hozzáállás nemcsak a fiókoknál, hanem az orvoslásban – és főleg ott – is megmutatkozott. Szakmailag nagy rádöbbenés volt számára, hogy egy korábban általa is felírt orrsprayt mennyire indokolatlan használni. „Onnantól mindenben kételkedni kezdtem, amit megtanultam, hogy helyes-e. Izgalommal töltött el, hogy egyre több dologra jöttem rá: eddig rosszul csináltam.” Ez terelte az evidence-based (bizonyíték alapú) orvoslás felé annak ellenére is, hogy az orvostársadalomban nagy a megosztottság. „Sok konfliktusom volt, és ez nem volt egyszerű, pláne fiatal, beosztott rezidensként, de akkor is felvállaltam.” A nemzetközi szakirodalomban leírt újdonságok követése nem mindig megy könnyen hazánkban, sokszor nem mernek szakítani a szokásokkal.

„Nem találtam ki semmi újat, nem vagyok brutálisan okos feltaláló, aki meglát valami összefüggést, vagy kikutat valamit. Követem a nemzetközi szakirodalmat és továbbképzéseket, megnézem a nálam okosabb emberek ajánlásait és azt rögtön követem is. Amit én mondok, nem kellene, hogy újdonság legyen.”

Elmentem az egyik legnagyobb, milliárdos árbevételű magyar magánkórházba, ahol fogadott a két igazgató. Magán gyermekgyógyászként szerettem volna dolgozni, ennek lehetőségeiről beszéltünk. Kinevettek. Egy álmokat kergető, tapasztalatlan hülyének néztek, hogy otthagytam az állami egészségügyet. Továbbiak a teljes cikkben