Távdiagnózis a virtuális térből

Globális jelenség, hogy az egészségügyi kiadások gyorsabban nőnek, mint a GDP. A jelenlegi arány még 10 százalék alatti, ám a Frost & Sullivan 2008-as prognózisa szerint 2020-ban az egészségügyi kiadások a GDP 16 százalékát is elérhetik. Meg kell tehát ragadni minden eszközt a költségek leszorítására. Ilyen eszközt jelentenek az infokommunikációs megoldások, amelyekkel már ma is találkozhatunk az egészségügy szinte minden területén.

Az egyik olyan terület, ahol az országok többsége - így Magyarország is - még csak a kezdeti lépéseknél tart, a távmonitorozás, illetve a virtuális jelenlét. A lakásban egyedül tartózkodó, a külvilágtól meglehetősen elzárt, elsősorban idős emberek a technika segítségével kapcsolatba tudnának lépni családtagjaikkal, barátaikkal, segítőjükkel, orvosukkal. A technika adott: van széles sávú vezetékes és mobilinternet, rendelkezésre állnak különféle érzékelők, általános célú és speciális hardver-szoftver eszközök, közöttük a különböző egyszerű és professzionális, az internetre csatlakoztatható kamerák, videorendszerek.

Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a lakosság átlagéletkora folyamatosan nő. Ezzel párhuzamosan fokozódik az igény a hosszabb időn át tartó ellátásra. Ha mindezt kórházakban és egyéb ellátóintézményekben kell megtenni, az hatalmas mértékben megterheli az egészségügyi kasszát. Egyre nagyobb szerepet kap tehát az otthoni ellátás, illetve a távmonitorozás.

Sajnálatos tény, hogy Magyarországon a közfinanszírozás hiánya gátolja ezen megoldások terjedését, a pácienseknek - egyelőre legalábbis - saját maguknak kell előteremteniük az igényelt eszközök és szolgáltatások árát. Mindezek ellenére a fejlesztések folynak; a külföldi kezdeményezések mellett hazai csapatok is dolgoznak, részben önállóan, részben külföldi partnerekkel együtt, jellemzően európai uniós projektekben.