Teljes átalakuláson megy át a magyar egészségügy

Lassú átalakulási folyamatnak vagyunk a szemtanúi a magyarországi egészségügyben: a strukturálatlan finanszírozási modell felől a strukturált (vállalatok, vagy egyének által előre fizetett, pl. biztosítási) modell felé haladunk, de az út hosszú - vallja Fábián Lajos, a magyar magánszemélyek által, a magyar magánegészségügy fejlesztése érdekében alapított MedAlliance Holding igazgatóságának elnöke, akivel a portfolio.hu készített interjút.

A Medicover svéd magánegészségügyi óriási korábbi nemzetközi működésért felelős igazgatója közelről élte meg a régiós egészségügyi rendszerek átalakulását és ez alapján úgy véli, hogy a lengyel és a magyar modell sok tekintetben hasonlít, például, hogy a döntéshozók kimondják: az egészségügy nem üzlet, azonban Lengyelország 10 évvel előttünk jár. A teljes régióban jártas magánegészségügyi szakember mindezek mellett beszélt a magyar piacon előttünk álló szolgáltatói konszolidációról, a most megvásárolt Róbert Károly Magánkórházzal kapcsolatos terveiről, a holding terjeszkedési lehetőségeiről és a szakképzett munkaerő hiányáról. Ennek kapcsán arra figyelmeztet: az orvosok munkáját segítő képzett hadsereg nélkül nincs élet az egészségügyben. 

...

Határozottan kijelenthetjük, hogy közelről ismeri a régió magán-egészségügyének fejlődési folyamatát. Vannak-e hasonlóságok az egyes országok között és hol helyezné el Magyarországot?

Mielőtt egy mondatot is mondanék, le kell szögeznem, hogy én nem a revolúció, hanem az evolúció híve vagyok, és magánegészségügyi, egészségbiztosítási szakértőként is hiszek a szolidaritási alapú rendszer szükségességében. Ember nem maradhat az utcán ellátás nélkül. Az egy másik kérdés, hogy ezt a különböző országokban hogyan biztosítják, vagy nem biztosítják.

Háromféle fejlődési utat látok tehát a régióban. Az egyik, ahol olyan gyenge volt az állami ellátás, hogy szinte nem is volt igazi védőháló a rendszerváltás után, és nem volt igazi reformtörekvés sem. Ide sorolható pl. Ukrajna és Románia. Itt viszonylag egyszerű szabályok mentén alakul ki a privát ellátás, hiszen mindenki hozzászokott korán, hogy mindenért fizetni kell. Romániában több, egyenként a 100 millió eurós éves árbevételt is meghaladó méretű cég van (Regina Maria, MedLife, Medicover, stb.) Vagyis a magánpiac itt előrébb tart, mint nálunk. A lakásrendelők és a hálapénz rendszer hasonlóképp működtek ott is, mint Magyarországon, azonban a szomszédunknál a strukturált állami rendszer hamarabb omlott össze, illetve nem is létezett abban a formában, mint más térségbeli országokban. 

A második modell a cseh és szlovák út. A csehek a 90-es évek elején, a szlovákok pedig a 2000-es évek elején vettek egy nagy levegőt, és végrehajtottak kritikus reformokat. Ezekben az országokban volt két lépés előre és egy hátra, majd újra kettő előre és egy hátra, de lassan elérték azt, hogy versenyzővé tették a finanszírozókat és viszonylag szektorsemlegessé az ellátórendszert. Ma Csehországban és Szlovákiában a kórházak és járóbeteg poliklinikák túlnyomó többsége privát, de a betérőknek fogalmuk sincs, hogy milyen tulajdonú intézményben vannak, mivel a versenyző finanszírozók nyomást gyakorolnak minden szereplőre a jobb minőség, az ügyfélbarátibb rendszer, a gyorsabb gyógyulás és eredményesebb rehabilitáció érdekében. A hazánkkal egyező méretű Csehországban hét, a fele akkora Szlovákiában a korábbi hat helyett ma három egészségbiztosítási alap versenyez az állampolgárok (ügyfelek) kegyeiért, mely alapok nagy része szintén privát, de maradt államilag kontrollált is. A szolidaritási háló tökéletesen működik, mindenki megkapja az ellátást. Persze nagyon komoly felügyeleti rendszer is működik mindkét országban, mely mind a non-profit finanszírozókat, mind az ellátóhelyeket ellenőrzi. 

A harmadik csoportba tartozik pl. Lengyelország, Magyarország, vagy Szerbia, ahol változatlanul egy nagy felosztó-kirovó rendszerű intézmény felel a járulék és adójövedelmek egészségügyi ellátásra történő visszaosztásáért. Ez volt a korábbi OEP, ami jelenleg NEA (Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő) névre hallgat. Ebben a modellben is halad a privát rendszerek erősödése, legjobb példa erre a Lengyel és a Szerb ellátórendszer és biztosítási rendszer szerkezete, csak kicsit lassabban, és lépésről lépésre. Lengyelországban pl. egy teljes "árnyék" egészségbiztosítási rendszer alakult ki a korábbi cégem, a Medicover működése nyomán, ami annyit jelent, hogy a kötelező állami járulékok mellett ma már majdnem minden munkáltató vesz egy magán egészségügyi biztosítási csomagot a dolgozói számára, és mindenki tudomásul veszi, hogy - a két tényező együtt (járulék + kiegészítő csomag) - az elérhető és jó minőségű szolgáltatás valós díja. Ez a folyamat itthon is zajlik. Itt a sikerhez a biztosító és a szolgáltatók nagyon magas fokú együttműködése, akár integrációja szükséges. Ezt a folyamatot a különböző kormányok adókedvezményekkel is segítik. Pl. egészségbiztosítási termékek ÁFA mentessége, vagy hogy azok nem minősülnek természetbeni juttatásnak, így nem terheli ezeket SZJA, EHO, stb.

További részletek a cikkben.