Az élő vagy legyengített vírust tartalmazó vakcinákról már a múltban is kimutatták, hogy képesek lehetnek fertőzésszerűen terjedni.
Világszerte több kutatócsapat is olyan vakcinák kifejlesztésén dolgozik, amelyek a kórokozókhoz hasonlóan maguk is képesek emberről emberre terjedni, ezáltal gyorsan nyájimmunitást kialakítani az adott betegséggel szemben. Nem ez azonban az egyetlen terület, ahol hatékonyan szolgálhatják a közegészségügyi célokat - írja a házipatika.hu.
Az élő vagy legyengített vírust tartalmazó vakcinákról már a múltban is kimutatták, hogy bizonyos mértékben képesek lehetnek fertőzésszerűen terjedni - írja az IFLScience.com. Ennek egyik jól ismert példája a járványos gyermekbénulás ellen szájon át adott vakcina (OPV), avagy az úgynevezett Sabin-cseppek. A beoltott gyermekek bélrendszerében a legyengített poliovírus képes replikálódni, segítve ezáltal az immunrendszert az antitesttermelésben, mielőtt a vakcina kiválasztódna a szervezetből. Kevésbé fejlett területeken az így a környezetbe kerülő vakcinavírus átterjedhet másokra is, mielőtt végleg elpusztulna.
Egyes kutatók úgy vélik, amennyiben szándékosan alkalmaznának fertőző vakcinákat állati populációkban - például denevéreknél vagy a zoonotikus betegségek más ismert rezervoárjainál -, úgy még azelőtt fel lehetne venni a harcot a fertőző betegségekkel szemben, mielőtt azoknak esélye lenne átugrani az emberre. "A vadállatokról emberre átugró fertőzések egyre fokozódó veszélyt jelentenek az emberi egészségre és jóllétre.
További részletek a cikkben.