Tényleg jobb ellátást hoznak a praxisközösségek?

Február elején valóban megérkeztek az emelt orvosi bérek a kórházakban, rendelőintézetekben dolgozó orvosokhoz. A napokban megjelent rendelet szerint megkapják az ígért bértámogatást az alapellátásban dolgozó orvosok is, azaz: a háziorvosok, a házi gyermekorvosok, a fogorvosok - mondta el az Indexnek Gerle János, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) Fogorvosi Tagozatának elnöke. Ennek persze feltétele, hogy megalakuljanak a kormányzati kommunikációban tavaly ősz óta emlegetett, az alapellátás megmentésére szánt formációk, a praxisközösségek.

Az már biztos biztos, hogy az alapellátásban dolgozóknak február 28-ig kell nyilatkozniuk arról a hazai egészségügy új csúcsintézményét jelentő Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) részére, hogy belépnek-e, és ha igen, milyen szintű praxisközösségbe lépnek be.

Gerle János hozzátette, az OKFŐ jelenleg dolgozik a szerződéstervezeteken, valamint a praxisközösségek kialakításának részletszabályain.

A rendeletalkotó elképzelése szerint a lazább praxisközösségi forma az úgynevezett kollegiális praxisközösség, ahol a bértámogatás nyolcvan százaléka lehívható, a háziorvosok a területi kollegiális vezető vezetésével alkotnak praxisközösséget, de európai uniós forrásokra ebben a formában nem pályázhatnak.

Az emelt szintű praxisközösségből összesen háromféle lehet, függően attól, hogy a belépő szakemberek a háziorvosok, a házi gyermekorvosok és a fogorvosok mennyire szeretnének területi alapon szorosan együttműködni. Ehhez az új szabályozás alapján legalább öt háziorvosi szolgálatnak kell összefognia területi alapon. 

A legmagasabb szerveződési formának az egyesült praxisközösség számít, amely járáson belül jelenti több háziorvosi szolgálat szakmai, egyben gazdasági együttműködését. Ekkor a praxisközösség valamennyi háziorvosi szolgálatát ugyanaz az egészségügyi szolgáltató működteti.

Az integrált praxisközösség ettől annyiban különbözik, hogy a szereplők önállóságukat valamelyest megtartva közösen alapított egészségügyi szolgáltatót hoznak létre, hogy együttműködjenek.

A leglazább az ún. praxisközösségi konzorcium, amikor – ahogy a neve is mutatja – a háziorvosi szolgálatok konzorciumba tömörülnek, erről kötnek szerződést egymással, és kijelölik a konzorciumvezetőjüket.

A praxisközösség a beteg szempontjából Gerle János szerint nem csak minőségi javulást, remélhetőleg magasabb színvonalú ellátást is fog jelenteni, amikor háziorvoshoz, gyermekorvoshoz vagy fogorvoshoz fordul.