Talán van egy felső határ, amelyet ha valaki nem tart be, maradandó szívkárosodással is számolhat. Egy friss kutatás ennek épp az ellenkezőjét mutatta ki. Egy új, olimpikonok bevonásával készült tanulmány segíthet eloszlatni a hosszú távú intenzív edzésről szóló hiedelmeket. Szemben ugyanis a korábbi feltételezésekkel, a szakemberek úgy vélik, az ilyen típusú testmozgás nem növeli a maradandó szívkárosodás rizikóját – írja a The New York Times cikke nyomán az
mno.hu portálja.
Korábbi tanulmányok szerint egyes sportolók egészségi állapota egészen aggasztó volt. 2011-ben például a svédországi maratoni sífutás férfi résztvevőit vizsgálták, és arra jutottak: a legelkötelezettebb sportolóknál – akik tíz év alatt a legtöbbször vettek részt a megmérettetésen vagy a leggyorsabbnak bizonyultak – nagyobb valószínűséggel alakult ki pitvarfibrilláció – egyfajta szívritmuszavar, ami növeli a stroke kockázatát –, mint a többieknél. A tanulmány szerzői ezért úgy vélték – bár ok-okozati összefüggést nem tudtak bizonyítani –, hogy az érintett sportolóknál a túlságosan megterhelő edzés vezethetett későbbi szívproblémákhoz.
Egy 2012-es kutatás már jóval rémisztőbb hatásokról is beszámolt. Ennél a szakemberek 40 férfiatléta szívét vizsgálták egy hosszabb állóképességi verseny előtt és után, valamint egy héttel azt követően. A kutatók szerint a jobb kamra a megmérettetés után megnagyobbodott, és lényegesen kevesebb vért pumpált ki, mint a bal.
A németországi Saarland Egyetem tudósai által publikált friss tanulmány ezeket az eredményeket kérdőjelezi meg: a szakemberek a kutatás során olyan atléták szívét vizsgálták, akik részt vettek edzéseken, de nem versenyeztek. Az adatokat olyan azonos korú – 30 és 60 év közötti – férfiak eredményeivel vetették össze, akik nem voltak sportolók. A tudósok azt feltételezték, hogy ha az éveken át tartó megerőltető testmozgás miatt károsodik az érintettek szíve, akkor az olyankor is kimutatható lesz, amikor azok a közelmúltban nem vettek részt versenyen.