Mind a szakértők, mind a szélesebb társadalom körében mélyen gyökerezik ez a tévhit, amely még manapság is fel-feltűnik például filmekben.
Biztosan ön is hallotta már, hogy ha valakinek rohama van, gyorsan be kell dugni egy kanalat a szájába, nehogy lenyelje a nyelvét, és megfulladjon. Hallotta? Na, akkor felejtse el! Ez a közhiedelem ugyanis, bármilyen jól tartja magát, nem igaz: valójában nemcsak értelme nincs, de akár még ártalmas is lehet - figyelmeztet a telex.hu.
Egy 2020-as tanulmány szerzői megpróbáltak utánajárni, honnan ered ez a tévhit. Ehhez orvostudományi és laikus forrásokat is átnéztek, és arra jutottak, hogy mind a szakértők, mind a szélesebb társadalom körében mélyen gyökerezik ez a tévhit, amely még manapság is fel-feltűnik például filmekben.
A „nyelv lenyelése” kifejezés már 1884-től megjelent a szakirodalomban, általában az epilepsziás és más rohamokkal kapcsolatban. Néhány cikk említett olyan ritka eseteket, amikor a páciens leharapta és szó szerint lenyelte a nyelve egy darabját, de általában nem a teljes szerv nyelőcsövön végighaladására utaltak a leírások, hanem a nyelv hátracsúszására a torokba, elzárva a légutakat. Valamilyen tárgy vagy a kéz szájba helyezését 1954-től kezdték el ajánlgatni az orvosok a nyelv sérülésének vagy lenyelésének megelőzésére – feltehetően emiatt lehet, hogy a mai napig széles körben elterjedt elképzelés, hogy ezzel segítünk az épp rohamot kapott betegen.
Ma már azonban tudjuk, hogy a nyelvet – legalábbis a sajátunkat – valójában nem lehet véletlenül lenyelni, nemcsak a szó szoros értelmében, hanem torokba csúszva sem. Azért nem, mert ez anatómiai képtelenség, a nyelv rögzítése ugyanis elég jól ki van találva.
Egyrészt ott a nyelvfék – az a tükörben is látható, vitorlaszerű kis szövetdarab a nyelv alsó részén –, amelynek még a nevében is benne van, hogy megfékezi a nyelvet, ha az, mondjuk, épp a torok felé találna csapódni. Másrészt a nyelvet az úgynevezett külső nyelvizmok ponyvaként rögzítik a környező csontokhoz, hogy a nyelv akkor se repüljön ki a szánkból vagy éppen le a torkunkba, amikor a finommozgásokért felelős belső nyelvizmok végzik a dolgukat. Továbbiak a teljes cikkben