Beszélgetés Szentes Tamással, az ÁNTSZ vezetőjével, az új népegészségügyi programról.
A magyarok egészségügyi állapotának javítása érdekében egy átfogó népegészségügyi program kidolgozásáról döntött a kormány - ezt az országos tisztifőorvos jelentette be egy debreceni konferencián. Szentes Tamás azt mondta: olyan programot kell kidolgozni, ami rövid idő alatt látványos javulást idézhet elő. A Vásárhely24.hu készített interjút a szakemberrel.
- Egy nap eltéréssel ketten is bejelentették a népegészségügyi program kidolgozásáról szóló kormánydöntést. Mind önök, mind a stratégiai kabinet foglalkozott a kérdéssel. Ennyire sürgős vagy ennyire fontos programról van szó?
- A népegészségügyi stratégia létrehozása sosem új. Viszont akkor ér valamit, ha az tényleges működéssel párosul. A népegészségügynek alapvető feladata az, hogy a legnagyobb társadalmi betegségterhet jelentő betegségekre, azok kockázataira, előfordulására reagáljon, a társadalmi betegségterhet adekvát és célzott beavatkozásokkal a lehető legnagyobb mértékben csökkentse. Tehát nekünk azokat a beavatkozási pontokat kell azonosítani, ahol a rendszeres működéssel eredményesek tudunk lenni. A programnak nem ideig-óráig, kampányjelleggel kell történnie, hanem a napi munka részévé kell válnia.
- Milyen struktúrában, milyen stratégiával tervezik fejleszteni a népegészségügyi intézményrendszert?
- Nagyon fontos leszögezni azt, hogy érdemi struktúraváltás az egészségügyben nem lehetséges a népegészségügyi intézményrendszer adekvát és célirányos fejlesztése nélkül. Ez tulajdonképpen egy olyan intézményrendszer, amely a fent említett célok megvalósításához szükséges szolgáltatásokat tudja előállítani. Tehát azokat a szolgáltatásokat, melyekkel célzottan és gyakorlatban tudjuk csökkenteni a legnagyobb társadalmi betegségterhet, és azokhoz az emberekhez tudjuk eljuttatni ezeket a szolgáltatásokat, ahol azok leginkább ki tudják fejteni a hatásukat. Sajnos ebben a mezőben kevés a szolgáltatás, nem csak Magyarországon, a világon.
Alapvetően az egészségügyi ellátórendszerek és az egészségügyi szolgáltatások más filozófia szerint működnek. Az egészségügyi szolgáltatók általában akkor lépnek működésbe, amikor már kialakult a betegség. A népegészségügyi intézményrendszernek akkor kell működnie, amikor még nem alakult ki a betegség, nem előrehaladott állapotú, adott esetben korai stádiumról van szó, vagy éppen krónikus betegségek gondozását kell megvalósítani. Tehát alapvetően nem a már kialakult kóros állapotromlásokra kell reagálnunk, hanem azoknak alapvetően elébe kell mennünk. Nekünk kell a népegészségügyi rendszer segítségével felkeresni az embereket, adott esetben az egészségi állapotuk kockázati tényezőit kiiktatni, megfelelő kezeléshez juttatni őket.
- A gyakorlatban tehát a prevención, betegség megelőzésen van a hangsúly. Volt már szó egy olyan tervezetről is, mely tehermentesíti az egészségügyi dolgozókat.
- Alapvetően nem a tehermentesítéséről van szó. Látható, hogy az egészségügyi ellátórendszer bizonyos pontokon túlterhelt. Nekünk plusz erőforrásokat kell bevonni és az új feladatokhoz új kompetenciákat kell rendelnünk. Tehát alapvetően a népegészségügyi képző-és kutatóhelyek egyesülete ebből a szempontból is jelentős: ahol erőforráshiány van az ellátórendszerben- bizonyos szolgáltatások éppen ezért nem előállíthatók- ott megfelelő kompetenciával rendelkező humán erőforrást kell képeznünk.
Ez nagyon gyakran szakdolgozói képzést jelent, és a szakdolgozók léphetnek bizonyos feladatok vonatkozásában elő ott, ahol az orvosi humán erőforrás korlátozott mértékben áll rendelkezésre, ez általában az alapellátás területe.
- A magyar betegek legtöbbje orvoshoz szeretne menni. Nyilván meg kell szokni a szakdolgozóknak és a betegeknek is, hogy bizonyos esetekben nem orvoshoz kell először ellátogatni.
- Természetesen ez mindenhol így van. De éppen ezért említettem, hogy itt a működésben is alapvetően egy paradigmaváltásról van szó: itt nem a beteg keresi meg az orvost, hanem maga az ellátó, a szolgáltató kerül kapcsolatba a beteggel, keresi meg a beteg kockázati tényezőjét, veszi át a gondozását. Pontosan ellentétes a folyamat, magának a szolgáltató rendszernek és a szolgáltatásoknak az elfogadását, befogadását segítheti a jövőben...