Nagyfokú fejlövöttség kell ahhoz, hogy valaki ezen a pályán maradjon.
Andalító Chopin-muzsika szól a kisbárapáti orvosi rendelőben. A betegek már hozzászoktak, hogy a gyógyítással együtt jár zenés szolgáltatás. Horváth Tamás háziorvosnak a klasszikus zene mellett számos hobbija van, fotókat készít, fest és íjászkodik is – olvasható a sonline.hu portálján.
A gyulai születésű orvos a szegedi egyetemi évek után a békéscsabai kórházban dolgozott. 1989-ben, 34 évesen került Somogyba. Ahogy ő fogalmaz erről: eljött, mert elhitte, hogy a Dunántúl már Nyugat-Európa. Aztán szembesült a valósággal, és a beilleszkedés sem ment könnyen, mert tapasztalata szerint Belső-Somogyban máig „gyüttmentnek" tartják a betelepülteket.
Tragikusnak látom a helyzetet. A törökkoppányi háziorvos kollégának 76 évesen sikerült nyugdíjba mennie úgy, hogy most a nágocsi kolléga látja el azt a körzetet is. A jelen finanszírozás és politikai hozzáállás mellett lehetőség sincs arra, hogy legyen utód. Mi vagyunk az utolsó mohikánok... Nincs, aki idejönne – húzta alá Horváth Tamás.
Amikor a környékbeli orvosi ügyeletbe próbáltam orvost találni, négy egyetem, négy családorvosi tanszékén is próbálkoztam. Akkor mindössze hárman végeztek családorvosként, de mind a háromnak megvolt már az állása: kettőnek Németországban, a harmadiknak Angliában.
Szakmailag is megpróbálják degradálni, elég rendes sikerrel a háziorvosi szakmát, tette hozzá. Nagyfokú „fejlövöttség" kell ahhoz, hogy valaki ezen a pályán maradjon.