Tíz százalék hiperfókusz, a többi kilencven szenvedés

Skatulyák, kontrollálatlanság, folyamatos fókuszvesztés – néhány a sok megélés közül, amivel egy ADHD-s szembesül a mindennapokban. Bár a Semmelweis Egyetem 2019-es adatai szerint a felnőttkori figyelemhiányos hiperaktivitási zavar a lakosság 2,5 százalékát érinti, még mindig nehéz, hosszadalmas és sokszor drága diagnózishoz jutni. Így sokan már negyven-ötvenhez közelítve tudják csak maguk mögött hagyni több évtizedes bűntudatukat, amiért az átlagostól eltérően működnek.

Anna, Tamás és Ági is már felnőttként kapta meg ADHD-diagnózisát – a telex.hu cikke az ő személyes történeteiken keresztül mutatja be, hogyan telnek egy hiperaktív-figyelemzavarban szenvedő ember mindennapjai és hogyan kezeli mindezt a társadalmunk.

Ági a harmincas évei elején járt, amikor megkapta az első diagnózisát az ADHD-járól, aztán még egyet – az elsőt állami ellátásában, a másodikat magánban szerezte, mindkettőn ugyanaz szerepel. Ági egyébként első sorban az állami diagnózisban bízik. „Az ADHD diagnózisa bonyolult, az orvosnak biztonsággal fel kell ismerni és ki kell zárnia minden olyan állapotot, ami okozhat ADHD-jellegű tünetet, de nem az. Hallottam már hajmeresztő dolgokat csak magánellátásban szerzett diagnózisokkal kapcsolatban, ezért én mindenkinek azt javaslom, hogy ha hosszadalmas is, de akár a magándiagnózisa mellett is csinálja végig az állami folyamatot: az ADHD ambulanciákon találhatóak meg azok a szakemberek, akik tapasztaltabbak e téren.”

Azt, hogy eddig eljutott, többnyire egy vicces véletlennek köszönheti. Egy barátja az amerikai egyetemisták és menedzserek körében népszerű stimuláns gyógyszerrel tért haza külföldről, amit mindketten kipróbáltak. Míg a barátjának fájt tőle a feje és felment a pulzusa, és úgy érezte, mintha keményen bedrogozott volna, Áginak olyan érzése lett tőle, mintha minden kitisztult volna körülötte, és élete legproduktívabb hetét teljesítette, szinte semmilyen mellékhatással nem szembesült. Ezután világosították fel, hogy a gyógyszert alapvetően ADHD-sokra fejlesztették ki, rájuk hat ilyen módon, ezért talán jobb, ha kivizsgáltatja magát. Ezután még évekbe telt, mire eljutott a diagnózisig.

De ez nem ment túl egyszerűen.

De ez nem ment túl egyszerűen. A háziorvosa csak a sokadik kérésére adott beutalót a körzeti pszichiáterhez, a pszichiáternél pedig hiába válaszolt pozitívan a kérdéssor minden tételére, a diagnózisa azon bukott el, hogy az iskolai ellenőrzőjével nem tudta bizonyítani a gyerekkori rossz magatartását. Végül sikerült bejutnia a SOTE ADHD ambulanciájára, ahol már egyértelmű diagnózist kapott, majd egy évvel később még egyet egy magánpszichiátertől, aki az ismert ADHD gyógyszert írta fel neki.

A történet folytatása és a többi eset a teljes cikkben