Több mint harminc babát mentett meg az abortusztól

Több tucat család egyben maradását, és több mint harminc nem kívánt gyermek megszületését segítette több évtizednyi munkássága alatt Szarka Miklós református lelkész. Vallja, nem elég a tünethordozó gyerekeket kezelni, azok szüleinek gondozása is szükséges. A mandiner.hu készített interjút.

Több, mint harminc évvel ezelőtt indította el a Református Házasság- és Családsegítő Szolgálatot, többek között ezért és egész életművéért idén Ön tüntették ki a Bethesda Gyermekkórház újraalapítójáról elnevezett kitüntetéssel, a Dizseri Tamás szeretetszolgálati díjjal. Milyen érzés ez?

Mindenekelőtt református lelkipásztor, valamint pár- és családterapeuta vagyok. ’90-ig parókusi szolgálatot végeztem, már ekkor érzékeltem, hogy a családoknak – különösen az egyszülős és mozaik családoknak – mentális segítségre van szükségük. A rendszerváltás előtt az egyháznak nem nagyon volt lehetősége arra, hogy a megszokott, hagyományos, egyházi szakrális tereken túllépjen. Egy-két évvel később megkerestek az egyházi elöljáróim, hogy nem vállalnám-e családok szervezett segítését. Tudták, hogy érdekelt: publikáltam is a témában. Nem sokkal később azután, hogy az egyház visszakapta a Bethesda Gyermekkórházat, az akkori kórházigazgató megkeresett, hogy az intézményben nagyon jó helye lenne egy országosan kiterjesztendő családsegítő szolgálatnak. Mindezek mellett pár- és családterápiás tevékenységet is folytattam a neurológiai osztályon fekvő, úgynevezett tünethordozó gyermekek szüleinek.

Ebben az aspektusban mit jelent a „tünethordozó gyermek” ?

A gyermekek sokszor nem tudják szavakba önteni hiányérzetüket, vagy sérelmeiket, ezért az őket ért negatív érzelmi hatásokra szomatikus, vagyis testi reakciókkal reagálnak. Olyan kiváltó okokra kell gondolni, mint a szülők közötti súlyos konfliktus, valamelyikőjük elköltözése, vagy a válás, ne adj Isten elhalálozás. A gyermekek vegetatív idegrendszeri zavarokkal reagálnak ezekre a súlyos krízisekre.

A gyermekneurológia foglalkozik a gyermekkel, ám a szülők kapcsolati zavarainak enyhítésével nem.

Az utóbbi lett az én feladatom: a szülőkkel dolgozva próbálok javítani a kapcsolatukon annak érdekében, hogy a gyermekek ne csak a tüneteikre kapjanak orvosi segítséget, hanem a tünetet indukáló érzelmi hatások is változzanak.

Nehéz sorsokkal, sok drámai történettel találkozhatott munkája során. Ki tudna emelni egy olyan esetet, ami különösen a szívéhez nőtt?

A tisztifőorvosi hivatal védőnői szolgálatának akkori vezetője értesült a kórházban végzett párterápiás tevékenységemről. Megkerestek, hogy kapcsolódjak be a magzatvédelembe. A magzatvédelmi törvény kimondja, hogy a várandósságuk megszakítását fontolgató édesanyáknak két beszélgetésen kötelező részt venniük. Ettől fogva fogadtam engem felkereső asszonyokat, nőket, levezettem több száz ilyen beszélgetést. A legtöbben sajnos már nem voltak motiválhatók a kisbabák megtartására, de a munkámnak köszönhetően bizony több tucat magzat megmaradt. Óriási élmény volt, amikor később ezek az édesanyák visszajöttek, hogy megköszönjék a segítségemet. A családsegítő munkám magzatvédelemmel és a klinikai terápiával kezdődött. Később nemcsak a gyermekeiket a kórházba hozó szülők, hanem a 40-50 éves vagy idősebb házaspárok is megkerestek a családsegítő szolgálatnál. Jó érzés volt, hogy többek párkapcsolatában sikerült pozitív elmozdulásokat eszközölni, a feszültségoldás irányába motiválni. Rájöttem, hogy a családvédelem magzatvédelemmel is kezdődhet.  Továbbiak a teljes cikkben