Az orvos közölte, hogy most csak a hatvan év alattiakkal foglalkozunk – mondja egy rezidens, hozzátéve: az ellátást végül mindenki megkapta.
Az első hullám még könnyű volt, a második hullámban a szervezetlenség volt a fő probléma, a harmadik hullám viszont nagyon durva volt, mondja egy rezidens a szeretlekmagyarorszag.hu portálnak.
- Februárban a hivatalos kommunikáció arról szólt, hogy földre vittük a vírust, mindjárt nyithatunk. Aztán mire kettőt pislogtunk, már nyakig voltunk a harmadik hullámban. Tényleg volt egy időszak, amikor úgy tűnt, hogy kifelé jövünk?
- Szerintem egyáltalán nem volt ilyen időszak. Én nem dolgoztam végig a Covid-ellátásban, de akikkel beszéltem, azt mondták, hogy volt egy pont a tél vége felé, amikor érződött, hogy sokkal-sokkal több beteg jön a sürgősségire, egyre több a covidos.
- Egyre többet hallani azt, hogy ami most van a Covid-osztályokon, az olyan, vagy még rosszabb, mint egy éve Bergamóban, ami akkor a horror horrorja volt számunkra. Tényleg ennyire szörnyű a helyzet?
- Most a harmadik hullámban, a sürgősségin abszolút ilyen körülményeket tapasztaltam. Nagyon periodikus volt. Amikor bejött egyszerre öt súlyos állapotú beteg, miközben már eleve volt tíz, bizony előfordult, hogy az épp akkor koordináló szakorvos hangosan közölte: jó, akkor most csak a hatvan év alattiakkal foglalkozunk. Ez még engem is megdöbbentett. Nem is értettem, vagy nem akartam érteni, hogy ez mit jelent.
- Mi történt a többiekkel?
- A dolog végül rendeződött, és a hatvan éven felüli betegeket is ellátták. Ez csak arra a hirtelen kialakult helyzetre vonatkozott, hogy egyszerre bejött sok súlyos állapotú beteg, akiknek múlhat azon az élete, hogy milyen gyorsan kapnak megfelelő kezelést. Mintha lenne egy tömegbaleset, és kiérne a helyszínre az első mentő: végül mindenkit el fognak látni, de van egy prioritási sorrend. A sürgősségi orvosok sokszor lehetetlen helyzetbe kerültek, de szerintem ezeket is nagy felelősségtudattal és jól kezelték, nem is értem, hogyan csinálják.