Tudósok fogyókúrán: egyenek inkább kalácsot

A tudomány nem tartozik ugyan a jövő évi költségvetés nagy vesztesei közé, nyertesnek nevezni azonban mindenképpen túlzás lenne. A MTA védett vizeit leszámítva a kormány egyre inkább a piaci folyamatoknak igyekszik kiszolgáltatni a szektort, amihez újabban hivatalos ideológia is került: ezzel állítólag az új, 2014-ben kezdődő uniós költségvetési ciklusra próbálják felkészíteni a szereplőket, amelyben a bővülő forrásokhoz kizárólag pályázati rendszerben, a kutatás, a felsőoktatás és az ipar együttműködő hálózatai révén lehet majd hozzájutni.

A ridegtartás kétségkívül segíthet abban, hogy az érintettek megtanuljanak pályázni, illetve kapcsolatot keresni a piaci szektorral. Az viszont biztosra vehető, hogy a rövid távú következmény a szakember-elvándorlás felgyorsulása és a kutatási tevékenység leépülése lesz.

Ami a konkrét számokat illeti, az állam tudományos ráfordításai a költségvetésben elsősorban az MTA, illetve az OTKA fejezeteiben jelennek meg. A felsőoktatásból kivonni tervezett 36 milliárd forint jelentős része viszont nyilvánvalóan a kutatásból fog majd hiányozni. Hasonlóan jelentős mértékben csökkennek az állami K+F-ráfordítások. A költségvetés a 2011-es előirányzatban szereplő 46 milliárd helyett 30 milliárdot szán erre a célra, a valós visszaesés azonban várhatóan ennél is nagyobb lesz, mivel megszűnik az a lehetőség, hogy a vállalatok leírhatják a saját kutatás-fejlesztési költségeiket az államnak befizetendő innovációs járulékból.

A K+F-et érintő negatív változásokat Cséfalvay Zoltán, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára ezt úgy kommentálta, hogy az állam egyrészt rendet tesz, másrészt pedig felkészíti a szereplőket arra, hogy 2014-től jelentősen bővülnek az EU kutatás-fejlesztési forrásai. Csakhogy egyelőre nem lehet tudni, hogy a magyar kormány egy valóban objektív szempontok szerint mérlegelő, üvegzsebű pályázati rendszert készülne működtetni. Annak pedig semmilyen kézzelfoghatójele nincs, hogy a kabinet érdemben készülne a Brüsszelben megnyíló lehetőségek kiaknázására.

Az unió fővárosában Magyarországnak jelenleg nincs tudományos attaséja, így hazánkat senki nem képviseli azokon az egyeztetéseken, ahol az új játékszabályokat kialakítják. A nem létező magyar képviselőnek értelemszerűen budapesti szakmai stábja sincs, és nem folyik olyan elemző-előkészítő munka sem, amelyben meghatároznák, hogy az egyes döntéseknél melyik alternatíva szolgálná jobban a magyar érdekeket. Maga a kormány sem alkotta még meg azt a koncepciót, amelyből a támogatandó irányokat le lehetne vezetni. A brüsszeli döntéshozatalban Magyarország egyedül nem tudna labdába rúgni, vagyis aktív szövetséges-keresésre, egyeztetésre lenne szükség - pillanatnyilag ezt a munkát sem végzi el senki.