"Úgy érezzük, mások túlkapásai miatt kaptunk büntetést"

A járványhelyzetben talán a kiszámíthatatlanság és az információhiány nehezíti meg legjobban az életünket. Mi, akik távol vagyunk a döntéshozóktól vagy a kórház vezetőségétől, csak a sajtóból tájékozódhatunk és az érdekvédelmi szervezeteinktől (Magyar Orvosi Kamara és Magyar Orvosok Szakszervezete), de kérdéseket csak az utóbbinak tehetünk fel, írja a wmn.hu vendégszerző orvosa.

Most a járvány miatt nem tudhatjuk, hogy másnap mire ébredünk, ki lesz a felettesünk, hova leszünk átirányítva, hogy maradhatunk-e a saját kórházunkban, vagy néhány tíz kilométerrel odébb fogunk szolgálatot teljesíteni.

Igen, mostantól szolgálati jogviszonyban dolgozunk, mert az eddig viszonylagos biztonságot adó közalkalmazotti státus megszűnt. Felettesünk az OKFŐ, vagyis az Országos Kórházi Főigazgatóság.

A meredeken növekvő betegszámok miatt néhány napon belül esetleg megint átvezényelnek a Covid-ellátásba, ami érthető. Emiatt viszont a gondozott betegeim kerülnek nehéz helyzetbe, mert velük csak a telefonos kapcsolatot tudjuk tartani. Ezzel csupán azt szeretném érzékeltetni, hogy minden egyes orvos vagy szakdolgozó hiányát bizony konkrétan meg fogják érezni a betegeink. És mindenki nem teheti meg, hogy a magánegészségügyet vegye igénybe.

A másik neuralgikus pontja a törvénynek, hogy nem tesz különbséget a szakmák és ellátási szintek között, ugyanannyit keres egy szívsebész, mint én.

És igen, ezt én magam sem tartom igazságosnak.

Mert vannak olyan szakorvosok, akik óriási terhelés alatt dolgoznak (például traumatológusok, sürgősségiek, intenzívesek vagy nagy centrumokat ellátó és különleges műtéti technikákat ismerő kollégák), akiktől – valljuk be – nem várható el, hogy ne kiemelt bérért végezzék az extrém stresszel járó tevékenységüket, amit alig néhányan tudnak utánuk csinálni az országban.

Vannak olyan speciális műtéti technikák, amiket alig tíz-húsz orvos tud elvégezni – ha ők nem lennének, a betegeiket külföldön kellene megoperáltatni a magyar árak sokszorosáért. Ki akar majd hatórás onkológiai műtétet végezni, ha a negyven percesért is ugyanannyi fizetést kap?

Ezt egyelőre csak helyi szinten tudják kezelni, egyéni alkukkal, ami csupán részben törvényes, egységes árképzet nincs és nem tudjuk, hogy lesz-e. Ez viszont azt jelenti, hogy lesz, aki kizsarolja a kórházától az emelt bért, és lesz, akinek ez nem sikerül.

Egy egyetemi klinika soha nem fog tudni annyit fizetni orvosainak a szűkös büdzséjéből, mint egy kisvárosi kórház, amelyik megkockáztatja az eladósodást. Miközben az egyetemi klinikán magasabb szintű ellátás folyik, olyan, amit egy kisvárosi kórház nem tud nyújtani.

Mindenkire szükség lenne az elkövetkező hetekben-hónapokban, azokra is, akiket most, egy járvány kellős közepén kilöktek a rendszerből.