A magyar ráfordítások nem optimális szerkezetű ellátórendszert mutatnak.
Az utóbbi napokban fellángolt a vita az egészségügyi ágazatban, hogy a kórházak működését terhelő jelentős szállítói tartozásállomány konszolidációját követő helyzetben a konszolidációra szánt források képesek-e középtávon rendezni az ágazat működőképességét. De nézzük meg, mi is történt a konszolidáció kapcsán! A 60 milliárdos konszolidáció és a menedzselése sikeres volt. A folyamat első része a kórházfenntartó háttérintézmény, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) vezetésével lezárult, és a legnagyobb beszállítók, amelyeknek az intézmények többsége tartozott, már megkapták a konszolidáció rájuk eső részét - írja a Napi Gazdaságban Szentes Tamás, Állami Egészségügyi Ellátó Központ főigazgató-helyettese.
A többi beszállítóval pedig az intézmények kötik meg a megállapodásokat és utalják át a tartozások összegét. A fenntartó kifejezett kérésével összhangban ezek a tárgyalások gyorsan folynak annak érdekében, hogy a kevésbé tőkeerős hazai beszállítók minél gyorsabban jussanak kintlevőségeikhez. Néhány hét alatt lezárul a folyamat; a tárgyalás, a megállapodás és a konszolidáció összegének kifizetése a beszállítóknak.
Az ellenzéki sajtó természetesen megpróbált fogást találni a folyamaton, de egy-két, még éppen ki nem fizetett beszállítón túl, amelyek kifizetései azóta már nagyrészt rendeződtek, mást nem talált. Tehát a konszolidáció technikailag gyorsan, hatékonyan és konfliktusoktól mentesen ment végbe. Az ágazati beszállítók elégedettek, az intézmények adósságállománya az utóbbi évek legalacsonyabb szintjére csökkent.
Az ágazat körül azonban továbbra is viharok dúlnak. Okok és követezmények a teljes cikkben