Újabb öt év a gyógyítás szolgálatában

A Bethesda Gyermekkórház főigazgatói mandátuma november 30-án jár le, a tisztségre pedig az őszi zsinati ülésen ismét Velkey György jelenlegi főigazgatót választották, aki így újabb öt évig vezetheti a jelentős bővülés előtt álló intézményt. „Velkey György mindnyájunk megnyugvására és örömére végezte tevékenységét és még nagyobb megnyugvásunkra jelezte, hogy megbízás esetén örömmel folytatja a munkát” – fogalmazott Bogárdi Szabó István püspök a testület november 21-i ülésén. A Zsinat lelkészi elnöke hozzátette: illő, hogy az vigye végig a következő öt évre ütemezett bővítést, „aki megálmodta, megtervezte és végigharcolta a kórház fejlesztési tervét”.

„Identitásom mélyen összefonódik a Bethesdával, fontos számomra ez a sokszor nehéz, de gyönyörű küldetés, amit minden nap betölthetek” – fogalmazott Velkey György, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója, akivel újraválasztása alkalmából az elmúlt évek tapasztalatairól és a következő időszak tervezett fejlesztésekről beszélgetett a református.hu.

– Hogy értékeli a kórház élén töltött, elmúlt öt esztendőt?

– Nehéz fél évtized van mögöttünk. Összesen 16 éve vagyok a kórház főigazgatója, eddig minden ciklus teljesen másról szólt: először sikerült újraszerveztük közösségünket és megerősítenünk értékeinket, majd egy nehéz időszak következett, amikor politikai ellenszélben, nehéz gazdasági körülmények között kellett dolgoznunk. Akkor úgy éreztük, a megmaradásunkért kell küzdenünk, de Isten megtartott bennünket és olyan öt év következett, amikor építkezhettünk – ez még nem fizikai, hanem lelki, szellemi, gazdasági és szakmai építkezés volt, de reményeink szerint a következő ciklus a fizikai megerősödésről szól majd. Amikor összevetjük a kórházat az öt évvel ezelőttivel, akkor meglátjuk, mennyi mindenért adhatunk hálát: sokat fejlődtünk, új ellátásokat indítottunk, gazdaságilag stabilabbak lettünk és környezetünk is azt igazolja, hogy jó úton járunk.

– Miért tartotta fontosnak, hogy negyedik alkalommal is vállalja a főigazgatói megbízatást?

– Egy munkafolyamat közepén vagyunk, épp elindulhatott, és kormányzati támogatást is kapott egy nagy volumenű kórházfejlesztési projekt, ami a következő öt évben fejeződhet be. Ennek köszönhetően elkészülhet az az új épület is, ami befogadja majd a jelenleg szűkösen elhelyezhető feladatainkat. Ennek megkezdése az én igazgatóságomhoz kötődik, ezért úgy éreztem, nekem kell folytatnom – azzal a közösséggel együtt, akikkel dolgozom, akikkel a kitűzött célok vállalhatók. Olyan fiatal, szakmai csapat dolgozik jelenleg a Bethesdában, akik a következő időszakban még inkább megerősödhetnek és így a gyermekorvoslás, illetve a magyar kórházi élet fontos részévé válhatunk. Előttünk az út, amin tovább kell haladnunk, remélem, hogy a Magyarországi Református Egyház olyan szolgálatává válhatunk, amire még büszkébbek lehetnek.

Az új épületben a meglévő funkcióink közül sokat könnyebben, eredményesebben és szakmailag is hatékonyabban tudunk majd elvégezni, de vállaltunk új feladatokat is az egészségpolitika és a társadalom felé. Ezek közül az egyik legszembetűnőbb, hogy hazai egyházi kórházban eddig nem volt szülészet, a Bethesdában lesz az első – ez nagy feladat, szeretnénk a saját, keresztyén etikai elveinket követni és mivel ez sokszor érthetetlen a világ számára, már most látjuk, hogy világos beszéddel kell állnunk a gáton.

Március elején tették le a Dizseri Tamás egykori igazgató-főorvosról elnevezett új épületszárny alapkövét a Bethesda Gyermekkórház udvarán. A fejlesztésnek köszönhetően megnyílhat a régóta tervezett szülészeti osztály, jelentősen átalakul a gyermeksürgősségi és gyermekpszichiátriai ellátás, valamint egy MRI készülékkel is gazdagodik a 152 éves egyházi intézmény. Milyen új feladatokat vállalt még a kórház?

– A már említett új szárnyban több olyan osztály lesz, melyekkel korábban nem voltunk jelen a gyógyításban: ilyen a sürgősségi ellátás, a gyerekpszichiátria, a krónikus osztályok és a hospice. Ez önmagában is jelentős szakmai profilbővülés, ráadásul olyan feladatokra mondtunk igent, melyeket mások ritkán vállalnak el, mert ezek komoly diakóniai lelkület igénylő munkák, amikhez jelentős szakmai tudás és lelkierő kell. Inspiráló számomra is, hogy ezt a közösségünk egy emberként vállalja.