Újra jöhet a vizitdíj Magyarországon?

A forráskivonás és az ellátások reálértékének csökkenése miatti feszültség csakis az intézményrendszer struktúrájának átalakításával és a társadalombiztosítási csomag szűkítésével oldható fel, enélkül illúzió marad a fenntartható egészségügy − mondja Kaló Zoltán, az ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpontjának programigazgatója.

Megfelelő ösztönzőkkel kombinálva az egészségügyi ellátórendszer államosítása akár jól is elsülhet − véli Kaló Zoltán, a ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpontjának programigazgatója. A fő kérdés, hogy eredményez-e kapacitáscsökkenést, ami a központi akarat mentén fenntartható irányba tolja az egészségügyet − teszi hozzá. A gyógyszerkasszából történő forráskivonás és az egyéb gyógyászati ellátások reálértékének csökkenésével kialakuló feszültség csak akkor oldható fel, ha az államosítás együtt jár az intézményrendszer struktúrájának átalakításával és társadalombiztosítási csomag szűkítésével.

A nagyon komoly minőségi válság megoldásához vállalni kell a népszerűtlen intézkedéseket, ki kell mondani a szakellátás szempontjából mellőzhető és párhuzamos kapacitásokkal bíró intézmények fekvőbeteg-részlegei bezárásának szükségességét, és muszáj kommunikálni, hogy az eddig elérhető ellátások egy része térítésessé válik. A fenntarthatóság érdekében bizonyos területeken be kell vállalni akár a kereslet-visszafogó hatású vizitdíjat is − fogalmaz Kaló.

A szakember kifejtette, a struktúra újrarajzolása, a párhuzamosságok felszámolása központi tulajdonosi háttérrel könnyebb lehet, mint decentralizált tulajdonosi körrel, amikor az általános nagy célokkal ugyan mindenki egyetért, azonban amikor helyi, önkormányzati szintre kerül a döntéshozatal, már eltérőek a súlypontok, s egy újraválasztását ambicionáló polgármester nem fog egyetérteni a kórháza bezárásával.