Újra meg kell határozni az egészség fogalmát

Nyílt társadalmi vitát, majd annak nyomán társadalmi szerződést sürget az egészségügyről Kosztolányi György, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) orvosi tudományok osztályának elnöke. A pécsi professzor az utóbbi hónapokban többször, több helyen kiállt azon véleménye mellett, hogy az egészségügyet új alapokra kell helyezni, ezt széles körű, mindenre kiterjedő elemzésnek kell megelőznie, amelyben orvosoknak (kutatók, szolgáltatók), szakdolgozóknak, az egészségügy gazdasági, jogi, etikai vonatkozásaival foglalkozóknak, filozófusoknak, politikusoknak is részt kell venniük - írta a magyaridők.hu.

Magyarázata szerint az egészségügy megújítása azért sürgető, mert a világban mindenütt robbanásszerű az orvosi technológiák fejlődése, ez alatt új műszerek, eszközök, ellátási formák, eljárások is értendők. A genetika fejlődésével például mára lehetővé vált előre jelezni olyan betegségeket az egyéneknél, amelyek talán be sem következnek, egyre több mindent ki lehet szűrni, így azonban mindinkább elmosódik az egészség és a betegség közötti határ, és az egészséges ember is egyre inkább használója az egészségügynek, fogyasztója az egészségügyi kasszának.

A szükségletek differenciálódása és az irreális elvárások miatt megbillent a szolidaritás elve – mondja Kosztolányi György. Olyannyira, hogy szerinte újra is kellene gondolni ezt. A szolidaritás elve ugyanis azt mondja ki, hogy a társadalombiztosítás keretében az ellátás költségeihez mindenki a jövedelme arányában járul hozzá, a szolgáltatásokat pedig szükséglete szerint veszi igénybe. Csakhogy a szükséglet egyre inkább szubjektív fogalom, az igények egyre szélesebb körűek – mutatott rá a professzor.

Az egészségügyi ellátást szerkezetében és finanszírozásában is meg kell újítani, ám ez a vállalkozás csak akkor lehet sikeres, ha az alapvető kérdésekben előbb politikai, majd szakmai konszenzus születik – véli Bodrogi József egészségügyi közgazdász. A Semmelweis-terv végrehajtásának egykori miniszteri biztosa egyetért a szintén egészségügyi közgazdász Orosz Évával abban, hogy legutóbb 1993-ban volt reformértékű átalakítás az egészségügyben, az azóta eltelt időben pedig olyan mélyreható változások történtek a világban – csak két példát említve: a lakosság egyre jobban öregszik, így egyre nagyobb teher hárul az egészségügyi ellátórendszerre, miközben a gyógyításban technológiai robbanás zajlott az elmúlt évtizedekben, így jelentősen megnövekedtek a költségek –, hogy nem halogatható tovább az egészségügy teljes revíziója. A teljes cikk