Unokáink is a koronavírust fogják nyögni

A traumák gyakran hagynak generációkon átívelő nyomot az ember pszichéjében. A világjárványhoz hasonló közösségi traumák pedig még akkor is befolyásolhatják az eljövendő nemzedékek lelki egészségét, ha a családot közvetlenül nem érintette a baj. A koronavírus-világjárványhoz hasonló humanitárius katasztrófák nyomai kitörölhetetlenül beleégnek az emberek lelkébe, írja az Index. 

A minket ért traumák nemcsak ránk hatnak. Környezetünk, családtagjaink, utódaink életét, viselkedését is befolyásolják. A különösen súlyos traumák hatása akár több nemzedéken keresztül is tovább öröklődhet, így évtizedekig fennmaradhat. E traumákat ezért generációkon átívelő vagy transzgenerációs traumáknak nevezi a pszichológia.

Minden ember életében előfordulnak traumák, de csak ritkán van ez hatással a kisebb-nagyobb közösség szinte minden tagjára. Tipikusan a háborúk, népirtások, illetve a velük járó kirekesztés hat így az emberre. A nemzedékeken átívelő traumák közül talán a holokauszt a leginkább kutatott, mondják Zana Katalin és Bakó Tihamér pszichoterapeuták, akiknek néhány hónapja jelent meg a témáról szóló pszichoanalitkus szakkönyvük Transgenerational Trauma and Therapy címmel a Routledge kiadónál.

A hosszan fennmaradó (sőt esetenként erősödő) traumákat közvetítő lélektani teret a szerzőpáros által kidolgozott modellben transzgenerációs atmoszférának nevezik. Az erről szóló magyar nyelvű tanulmány nemsokára megjelenik a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület szakfolyóiratában, a Lélekelemzésben, illetve a könyv magyar kiadása is hamarosan várható a Medicina Kiadó gondozásában.

Nem minden generáció életében fordul elő olyan erősségű és az egész közösségre hatást gyakorló megrázó élmény, ami képes transzgenerációs traumát kiváltani. De egy világjárvány - ami felborítja a megszokott életet, és sok helyütt tömeges megbetegedéseket, létbizonytalanságot és halálozást okoz - kétségtelenül ilyen.

"A trauma alapjaiban rengeti meg az egyén lelki egyensúlyát, ugyanakkor a hatása nagyon eltérő lehet az ember személyiségétől függően. Ugyanez igaz a transzgenerációs traumákra is, tehát a szülők vagy nagyszülők által átélt megpróbáltatások nem feltétlenül éreztetik hatásukat a következő generáció minden tagjában. Nagyon sok függ a szűkebb értelemben vett környezettől, például attól, hogy családban mennyire lehet beszélni a történtekről, vagy ellenkezőleg, mennyire válnak tabuvá a múlt történései" - mondta el az Indexnek Zana Katalin. Legalább ilyen fontos a tágabb környezet szerepe is. Ha az egyén úgy érzi, hogy az elhallgatások miatt egyedül marad a társadalomban a felmenői által átélt és feldolgozatlanul hagyott traumákkal, akkor sokkal valószínűbb, hogy ő maga is zsigeri szinten hordozza tovább a terhet. Minél nagyobb empátiát mutat a közösség, annál könnyebbé válik a leginkább érintettek számára is a trauma feldolgozása és halványul a transzgenerációs hatás.