Vaklicit dönt a gyógyszerek árairól

Az először alkalmazott módszer azt jelenti, hogy a gyártóknak úgy kellett az egyes medicinákra árcsökkentési javaslatot benyújtaniuk az egészségbiztosítónak, hogy nem ismerhették a konkurens cégek ajánlatait. Bár a gyártók önként dönthettek, hogy lejjebb viszik-e az áraikat - hatósági árcsökkentés tehát nem volt -, a biztosító igyekezett különféle támogatási technikákkal kikényszeríteni a lépést.

A könyörtelen árverseny tétje egyébként óriási: hatalmas átrendeződés várható az azonos hatóanyagot tartalmazó, tehát egymásnak valódi versenytársat jelentő készítmények gyártói között, egyes gyártók piacnyeréssel, míg mások piacvesztéssel fognak szembesülni.

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) adatai szerint a cégek összesen 905 termékre adtak be árcsökkentési javaslatot. Ez a patikai forgalomban kapható csaknem ötezer készítménynek a húsz százaléka. Az árcsökkentés mértéke változó: bizonyos gyógyszercsoportokban csak egy-két százalék, míg másokban akár a 75 százalékot is eléri. A legnagyobb arányú csökkentés éppen a legdrágább, súlyos betegségekre használt, csak szakorvos által felírható, száz százalékban tb-támogatott készítményeknél volt.

A gyártók árcsökkentése azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy a betegek által fizetett térítési díj is csökken. Sok esetben az a furcsa helyzet áll elő, hogy hiába vitte lejjebb egy cég az egyik medicina árát, a lakosság mégis többet fizet érte október elsejétől. Ennek leggyakrabban az az oka, hogy az adott gyógyszercsoportban más gyártók még többet engedtek az áraikból.

A lakosság szempontjából tehát nem az a mérvadó, hogy hány gyártó csökkentette az árait, hanem az, hogy ennek következtében hogyan változnak a betegterhek.