Komáromi Anett rendszeresen a kulisszák mögé vezeti a vakokat és a gyengénlátókat a premierek előtt.
Nemrég a Holle anyó című családi musicalt mutatták be a teátrumban jeleléssel és narrálással, hogy a fogyatékkal élők is élvezhessék az előadást. Komáromi Anettel, a Békéscsabai Jókai Színház Gálfy Gyűrű-díjas színművészével a beol.hu portálja beszélgetett.
– Mi van a kulisszák mögött?
– Nagyon sokan szeretnének betekinteni a kulisszák mögé, de ezt a lehetőséget a barátainknak, a vakoknak és gyengénlátóknak, valamint a siketeknek és nagyothallóknak adtuk meg. Másfél órával a bemutató előtt a kollégáimmal, egy „szeretetcsomaggal" szoktuk várni őket és kísérőiket. A darabról készült rövid összefoglaló, a szereposztás elolvasható Braille-írással, meg lehet fogni a kellékeket, a jelmezeket, illetve aztán leülünk és beszélgetünk.
– Nemrég a vakoknak és gyengénlátóknak ön narrálta, a siketeknek és nagyothallóknak pedig jeltolmács, Vörös Zsolt „fordította" a Holle anyó című darabot.
– Fantasztikus élmény volt. Csak egy példa: egy hatéves kisfiú az előadás után megölelt és megköszönte a lehetőséget. Fontos, hogy természetes legyen: ő is eljöhet a színházba, felteheti a fejére a fülest, és élvezheti a narrálás segítségével az előadást.
– Miért pont önre hárult ez a szerep?
– Más is biztosan bevállalta volna, hiszen a társulat jó és nagylelkű csapat. Ez az identitás a gyermekkoromból ered, ezt láttam a szüleimtől. Édesapámat mindig csak adni láttam, édesanyám pedig sokat foglalkozott állami gondozott gyermekekkel. Belém ivódott, hogy ahol lehet, segítek, ez nekem természetes. Aztán Tarsoly Krisztinával kimentünk a Degré utcai gyerekekhez, akik először csak az előadásokról kérdezgettek. Később tartós kapcsolat, szerelem lett belőle, és megszületett az Angyalok szárnyalása rendezvény, mellyel segíthetünk a fogyatékossággal élőkön, és együtt lépünk a színpadra. Ez nemcsak a pénzgyűjtésről szól, hanem arról, hogy bárki bárhova elérhet, tényleg szárnyalhat.
– Milyen érzés, amikor nem ad, hanem kap: például egy elismerést.
– Csodálatos pillanat volt, amikor átvehettem a Gálfy Gyűrű-díjat, több szempontból is. Gálfy László fantasztikus ember volt, ezért is esett jól, hogy az ő nevével fémjelzett díjat én kaphattam meg.