Valami nagyon nem stimmel a KSH szegénységi adataival

„Természetes módon nem alakulhattak így a KSH jövedelmi szegénységi adatai” – kommentálta Németh Zsolt, a KSH korábbi elnökhelyettese Tátrai Annamária és Gábos András a Válaszonline cikkével együtt megjelent tudományos elemzését, amely azt mutatja meg, hogy a KSH évek óta olyan szegénységi adatokat közöl, amelyek felvetik a szakmai tévedés vagy a manipuláció lehetőségét. A 2010 és 2017 között a KSH-nál vezető pozíciót betöltő statisztikus szerint nulla a valószínűsége annak, hogy ilyen sokaknak éppen „egy hajszálnyival” a szegénységi küszöb fölött legyen a jövedelme. Válaszonline cikke annak történetét mondja el, hogyan jött rá az ELTE adjunktusa és a TÁRKI vezető kutatója, hogy furcsa dolgok történtek a szegénységi adatokkal: rengetegen átestek a szegénységi küszöbön, és éppen fölé érkeztek. Így az uniós és a hazai statisztikákban – és persze a politikai közbeszédben – már nem számítanak szegénynek. A magyar szegénységi adatok szárnyalásának és zuhanásának története.

1. fejezet: Amikor az ENSZ gyermekszegénységgel foglalkozó kutatói nem értenek valamit. Magyar kollégáik pedig a fejükre csapnak 

A történet az Ukrajna elleni háború után vált nyilvánvalóvá. Az UNICEF, az ENSZ gyermekszegénységgel foglalkozó firenzei székhelyű szervezetének kutatói ugyanis úgy vélték, a gyerekek lehetnek a vesztesei az Európán végigsöprő inflációs hullámnak. A kutatók 2023 nyarán készítettek egy sajátos tanulmányt, amely fikción alapult: a korábbi élelmiszer- és energiaárakat felszorozták az inflációval és megnézték, hogyan érinti a pénzromlás a gyermekes családokat. Azt igyekeztek megbecsülni, várhatóan mennyivel nő a gyerekszegénység. A számítást minden országra elvégezték, Magyarországnál azonban megakadtak, mert azt látták, a szegénységi küszöb fölött egy hajszállal sok gyermekes család jövedelme csoportosul. Vagy pontosabb lenne azt mondani, nagyon-nagyon sok család jövedelme.

Az UNICEF kutatói nem értették a helyzetet, s mivel korábban már volt szakmai együttműködés közöttük, a TÁRKI munkatársaihoz, többek között Gábos András vezető kutatóhoz fordultak. 

– Netán volt valami kormányzati intézkedés, ami indokolhatja ezt a jelenséget? – kérdezték. Elvégre könnyen előfordulhatott volna, hogy az inflációs válság hatására a kabinet a szegények jövedelmét kiegészítette egy jövedelemhatárig, ezért kerültek volna ilyen sokan éppen a küszöb fölé.  

Mi persze tudjuk, hogy nem történt ilyen. A szociális segélyek és a családi pótlék összege 2008 óta változatlan. Az UNICEF feladványa izgatni kezdte a magyar kutatók fantáziáját. Kiderült ugyanis, hogy ez nem egy kérdés, hanem inkább válasz sok korábbi felvetésükre. Nem ez volt ugyanis az első jele annak, hogy itthon valami nem stimmel a szegénységi adatokkal.  

Gábos András bevonta Tátrai Annamáriát, az ELTE statisztikusát a vizsgálódásba. Az Eurostat, az Európai Unió statisztikai hivatalának adatbázisából legyűjtötték a magyar gyerekek jövedelemadatait, és diagrammokon ábrázolták. Száz eurónként rajzoltak egy oszlopot, és azt várták, hogy olyan görbét kapnak, amely úgy néz ki, mint egy meredeken emelkedő, majd lassan lejtő dombocska. Vagyis viszonylag kevés nagyon szegény lesz az „emelkedő” elején és annál is kevesebb gazdag a „lejtő” végén, a két végpont között, a „dombtető” pedig azért magas, mert közepes jövedelműek vannak a legtöbben. 

A nemzetközi adatok hozták is ezt a formát, de magyar ábra egyáltalán nem hasonlított erre. Úgy nézett ki, mintha a domb hátára egy kilátót emeltek volna. Vagy inkább egy jó magas tornyot. 

Kiugróan sokaknak volt ugyanannyi a jövedelme, és a furcsa halmozódás több évben is éppen a szegénységi küszöb utáni 100 eurós sávban történt, itt az adatok szinte kilőttek, toronymagasakká váltak.

A magyar kutatók megkeresték a Központi Statisztikai Hivatalt is, ám a KSH a jelenséget nem tartotta problémásnak. 

Tátrai Annamária az eredményekkel doktori értekezésének opponenséhez, Németh Zsolthoz, a KSH korábbi elnökhelyetteséhez fordult, aki 36 éven keresztül dolgozott a hivatalnál, és éppen a társadalomstatisztika területén. Nála jobban kevesen ismerik a KSH és az Eurostat módszertanát. Remélték, hogy a statisztikus majd választ ad a kérdéseikre. Adott is. Azt mondta, ilyen, amit Tátrai Annamária ábráin lát, természetes úton nem fordulhat elő.  

Ám mondott mást is: hogy nem most hall erről a problémáról először. Voltak már jelek korábbról is.  

A teljes cikk a valaszonline.hu-n.