Valóban egyre több a meddő pár?

Részben a terméketlenség intim volta az oka, hogy igazán megbízható statisztikák nem állnak rendelkezésünkre gyakoriságáról. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legelfogadottabb becslései szerint a világon 60-80 millió pár küszködik bizonyos fokú terméketlenséggel (tehát azok is beletartoznak e csoportba, akiknek végül, nagy nehézségek, orvosi beavatkozások árán sikerül gyermeket nemzeniük). Más becslések szerint e betegség – mert ma már egyértelműen betegségnek tekintik ezt az állapotot – a párok nyolc–tizenkét százalékát érinti, idézte a Journal of Human Reproductive Sciences című orvosi szaklapban megjelent adatokat a Magyar Nemzet a témáról szóló összeállításában.

A statisztikák értelmezhetőségét nehezíti, hogy különféle definíciói léteznek a terméketlenségnek. Van, ahol egy-, máshol két- vagy akár háromévnyi rendszeres, védekezés nélküli, azonos partnerrel folytatott szexuális életet szabnak meg mint az „egészséges" teherbeeséshez maximálisan elegendő időt. A PLOS Medicine folyóiratban megjelent metaanalízis (olyan összefoglaló-értékelő tanulmány, amely sok más vizsgálat eredményeiből próbál konklúziót levonni) ugyanakkor arra jutott, hogy valójában nem történt 1990 és 2010 között szignifikáns, statisztikailag is kimutatható változás az élő csecsemőt világra hozni képtelen nők részarányában. Ők a termékeny életszakaszban lévő nők nagyjából 1,9 százalékát teszik ki – e tanulmány számításai szerint. A csoport létszámának növekedése így főként az általános népességnövekedés következménye.

Az általánosan elterjedt becslés szerint a magyar párok ötöde szembesül vele, hogy a gyerek fogantatása nehézségekbe ütközik, esetleg teljesen meghiúsul. Ez mintegy 400-500 ezer embert (200-250 ezer párt) érint, ami igen jelentősnek tűnik, és magasabb, mint a világátlag, amely szerint a párok hatoda-hetede küszködik terméketlenségi gondokkal. A becslések szerint e 200 ezer párnak mindössze tizenöt százaléka fordul orvoshoz a problémával, a többiek nagyrészt beletörődnek sorsukba, így tovább csökkentik esélyeiket a sikeres gyermeknemzésre.

– A meddőség aránya országról országra és társadalmi státus szerint is változik. A fejlett nyugati országok magasan kvalifikált polgárai azért érintettek e problémában különösképpen, mert e társadalmi csoportban a nők 35, sőt 40 éves koruk táján kezdik el a gyermekvállalást, és így már eleve rosszabb pozícióból indulnak – mondja Vereczkey Attila, a Magyar Humán Reprodukciós Társaság elnöke. A meddőségi specialista szerint csak nagyon óvatosan lehet határozott kijelentéseket tenni arról, változott-e a nők potenciális termékenysége az utóbbi időben (tehát sikerülne-e a gyermekvállalás, ha legtermékenyebb életszakaszukban kísérelnék meg), mivel nem állnak rendelkezésre a régebbi időkből megbízható statisztikák. Az mindenesetre bizonyíthatónak tűnik, hogy számos környezeti, életmódbeli tényező hat a termékenységre, például a táplálkozási szokások megváltozása vagy akár a légszennyezettség is.

Joggal vetődik fel a kérdés, mit tud ma tenni az orvostudomány termékenységi probléma esetén. – Az asszisztált reprodukció az orvoslás egyik legdinamikusabban fejlődő tudományterülete. Ez abban áll, hogy egyre több kórképet tudunk diagnosztizálni és gyógyítani is, így egyre több meddő párnak tudunk segíteni – vélekedik a főorvos. – Négy öt éve még 15–25 százalék között mozgott a magyarországi meddőségi osztályok eredményessége (tehát ennyi esetben tudták elérni, hogy a hozzájuk forduló párok gyermeket vállalhassanak), és a világátlag is 19 százalék volt. Ma az Egyesült Államokban vannak már olyan klinikák, amelyek sikeressége stabilan hatvan százalék fölött van. Emögött olyan technológiai fejlesztések is állnak, amelyek lehetővé teszik például, hogy az embriót még a beültetés előtt megvizsgáljuk, és csak azt ültessük be, amely nem életképtelen.

gy meddőségi centrum alapkoncepciója szerint nem a pozitív terhességi teszt a sikeresség bizonyítéka, hanem az egészséges baba a kézben. Ennek érdekében a terméketlenség kezelésének új irányai a fogantatást és a terhesgondozást már összefüggő egészként kezelik.