Az elmúlt évtizedek óriási orvosi fejlődése ellenére az emberi vér, így a vérplazma szintetikus előállítása nem lehetséges, szükség van a donorokra.
Délutánonként futószalagon érkeznek a főváros frekventált helyén található, ipari plazmagyűjtést végző központba az önkéntesek, hogy plazmát adjanak, majd felvegyék a költségtérítést. Pár éve egy-egy alkalommal ez pár ezer forintot jelentett, azonban mostanra éves szinten akár több százezer forintot is kereshet az, aki nem irtózik a tűtől. Vajon összességében megéri a fáradozást? Az index.hu járt utána az előnyöknek, nem csak a donorok szemszögéből.
Magyarországon mintegy 50 helyszínen van lehetőség plazmát adni, évente 45 alkalommal lehetséges, az éves leadott mennyiség pedig nem haladhatja meg a nettó 34 litert. A donorok egészsége érdekében két plazmaadás között legalább két teljes naptári napnak kell eltelnie, ebbe beleértendő a más intézményekben végzett donáció is. A hazai maximális donációs számnál magasabb érték, 60 van érvényben Németországban, míg az USA-ban ennél is többször, évente legfeljebb 100-szor adhatnak plazmát a donorok. Ugyanakkor a minden alkalommal elvégzett plazmafehérje- és immunglobulinszint-méréseknél kapott csökkent értékek esetén is szünetel a plazmaadás, további védelmet nyújtva a donoroknak.
Prof. Tordai Attila, a Semmelweis Egyetem Transzfuziológiai Tanszék vezetője szerint elsődleges szempont, hogy ez veszélytelen beavatkozás legyen, a rendszerben a legfontosabb kritérium a donor épsége és egészsége. Tartós negatív hatásról nincs tudomása, ugyanakkor nem tanácsol szélsőségesen gyakori donációs aktivitást. Az oldott fehérjék harmadát teszik ki az értékes, betegségek és kórokozók ellen védő immunglobulinok, amelyeket a szervezet nem képes néhány órán belül újratermelni.
A 439/2015 (XII. 28.) kormányrendelet szerint a rendszeres plazmaadóknak évente egy alkalommal teljes véradáson kell részt venniük. Ezzel olyan donorok is bekapcsolódnak a teljes véradásba, akik enélkül ezt nem valószínű, hogy megtennék. A legújabb adatok nem igazolták a kezdeti félelmet, hogy a térítéses donorokat használó kereskedelmi plazmagyűjtő központok működtetése erodálja az önkéntes donorbázist, és veszélyeztetheti a vérellátás fenntarthatóságát.