Válságjelek és beavatkozási lehetőségek

Az egészségügy az egymáshoz rendelendő tevékenységi körök hálózatának rendszere, ezért minden, előkészítés és összehangolás nélkül történő beavatkozás kontraproduktív lehet. Többek között ez is elhangzott a Magyar Tudományos Akadémián a Magyar Tudomány Ünnepe eseménysorozat minapi rendezvényén, írja a MedicalOnline.

Az ellátórendszer Covid nélkül is rendkívül rossz állapotban van Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának dékán-helyettese szerint, aki a válságjelek felsorolásával kezdte előadását. Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés konfliktusokkal jár úgy az orvostársadalom egyes szereplői, mint a betegek oldalán. A sürgősségi ellátók leterheltsége, a hosszabbodó várólisták mellett a nyári, kora őszi élénkülés után a szolgáltatóknak ismét a koronavírus-fertőzöttek ellátására kell koncentrálniuk, miközben egyes helyeken akár két orvos kiesése miatt – akiket már a paraszolvenciát tiltó jogszabály módosítása nyomán függesztettek fel – megszűnik a szakrendelés. Az intézmények számára a jogviszonytörvény nyomán kialakult helyzetben nehézséget jelent az ügyeleti ellátások megszervezése, amit a kormány újabb források bevonásával igyekszik orvosolni.

Hasonlóan nehézségekkel küszködik az alapellátás, ahol öt év alatt megduplázódott a betöltetlen praxisok száma, ma már 650 körzetben látja el helyettesítő orvos a betegeket. Többen lépnek ki a rendszerből, mint ahányan érkeznek, történik mindez annak ellenére, hogy a kormány évek óta bőségesen áldoz a praxisok működőképességének megőrzésére. A jelentős, a fizetések emelésére fordítható finanszírozási többlet egyelőre úgy tűnik, az idősebb háziorvos-generációt bírja maradásra, és nem a fiatalokat ösztönzi a belépésre: minden második háziorvos 60 év feletti, 15 százalékuk pedig már hetven éves is elmúlt. Pozitívum viszont a praxisközösségek megjelenése, és az, hogy a háziorvosok 30 százaléka vállalta a szoros praxisközösségi együttműködést, ami szervezeti változásokat is eredményez a rendszerben.

Sinkó Eszter szerint beépített ellátási garanciákra van szükség, meghatározva, hogy mi az a leghosszabb idő, ami alatt a betegnek ellátást kell kapnia, és ne kényszerüljön arra, hogy a magánszférában, saját zsebből fizessen a gyógyulásért. Ha intézményesülne idehaza is a stratégiai szolgáltatásvásárlás, jobban működne ellátórendszer – állapította meg az elemző.

A magánellátás szerepének erősödése elkerülhetetlen, ám megvan annak veszélye, hogy szabályozás nélkül az egészségügy kettészakad – fogalmazott a MOK elnöke, aki szerint a szűkölő állami kapacitások nyomán a magánszolgáltatók irányába áramló betegforgalom nem működő modellt eredményez. A már zajló, kedvezőtlen folyamatot az egészségügyi szolgálati jogviszonytörvény hatálybalépése tovább erősítette. A most rendelkezésre álló humánerőforrással két szektor nem lehet ellátni, és a hazai gazdag elit sem kellően tömeges ahhoz, hogy egy második ellátórendszert országos lefedettséggel fenntartson – magyarázta Kincses Gyula, aki szerint beavatkozás nélkül az eredmény csak az lehet, hogy sem a gazdagok, sem a szegények nem jutnak megfelelő ellátáshoz.