• nátha
    • Kutatók vizsgálják komolyan, létezik-e férfinátha?

      Kutatók vizsgálják komolyan, létezik-e férfinátha?

    • A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

      A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

    • Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

      Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

  • melanóma
    • Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

      Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

    • Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

      Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

    • A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

      A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

  • egynapos sebészet
    • Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

      Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

    • A kecskeméti kórház orvosa lett az Egynapos Sebészeti Tagozat elnöke

    • Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

      Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

Van, amiben nem dönthet az orvos

Lapszemle Forrás: hvg.hu

Akkor kudarc a halál, ha a gyereknek nem tudom csillapítani a fájdalmát.

Benyó Gábor rákfóbiás gyerek volt, most onkológusként halálos beteg gyerekekkel dolgozik, és sokszor döntenie kell, mikortól nincs értelme tovább kezelni valakit. A HVG portréinterjúja.

- Azt mesélte, hogy gyerekkorában rémálmai voltak a halálról, és rákfóbiája volt. Most olyan helyen dolgozik, ahol gyerekek halnak meg – zömmel rákban. Hogy jutott el idáig?
- A félelemnek sokszor az ismeretlenség az oka. A halál maga egyetlen pillanat, az ember attól fél, mi lesz közben és utána. Ha valahogy leküzdi ezt a félelmet, sokkal könnyebb lesz elfogadni. Ahogy a Bókay utcai gyerekklinikára kerültem, Tulassay professzor megkérdezte, nem szeretnék-e az onkológiai osztályra menni. Nem ez volt életem célja, de kihívásnak éreztem. Onnantól átlendültem ezen, vagy elmúlt, nem tudom.

Emlékszik, milyen volt, amikor először kellett megmondania egy szülőnek, hogy meg fog halni a gyereke?
- A legerősebb ehhez kapcsolódó emlékem húsz évvel ezelőtti, és egy agydaganatos kisfiúhoz kötődik, akinek 10–15 százalékos túlélési esélye volt, de nem akarták kezeltetni a szülei. Rábeszéltem őket, hogy kezdjük el, és megígértem, én leszek az első, aki szól, ha abba kell hagyni. A kezelés nem hatott, de a reflexek néha működtek. Ezt a szülők javulásként értékelték. Nagyon nehéz volt elfogadniuk, hogy nincs tovább értelme a kezelésnek.

- Tud állást foglalni abban, mi a jobb: gyógyszerekkel és mellékhatásokkal élni, amíg lehet, vagy fájdalomcsillapítás mellett wellnessezni menni az utolsó hetekre?
B. G.: Attól függ, mit szeretne a beteg. Ha megélni az unokája esküvőjét, mondjuk nyolc hónap múlva, akkor muszáj kezelni – bár annak mellékhatásai miatt előbb is meghalhat. De mondhatja azt is, hogy együtt akar lenni a szívbeteg párjával, és a rövidebb, de tartalmasabb életet választja. A lényeg, hogy ne egyedül az orvos döntsön.(...)

- A hospice-ban csillapítják a fájdalmat, de nem tesznek semmit a halál ellen, nem kapcsolják a beteget lélegeztetőgépre. Ez mennyire passzol a jelenlegi jogszabályokhoz?
- Itthon öt éve működik a gyerekhospice, az ellátás a jogi háttér elé szaladt. Az EU-ban több helyen pontos szabályok léteznek arra vonatkozóan, mit kell és mit tilos tenni a gyógyíthatatlan gyerekekkel. Bár nem támogatom az eutanáziát, szerintem nem annyira ördögtől való, hogy gondolkodás nélkül elutasítsuk. Őszintén kellene végre beszélni róla. Csakhogy amíg a paraszolvencia létezése miatt felmerülhet, hogy anyagi okoktól vezérelve végeznék, addig lehetetlen... A teljes cikk itt olvasható