A C80 - A rák esztétikája? című kiállítás nem pusztán egy kiállítás, hanem folyamat.
„Nem tehetek róla, mondanám a gyászolóknak a híres Camus-mondatot. Amire ők persze mondhatnák a másikat: Az ember mindenképp hibás egy kicsit. Egy anyja van csak mindenkinek, ezt például már tudom. Hogy egy élete volna csak, azt még most se. Vagy legalábbis nem fogom föl a súlyát. Vagy hagyjuk ezeket, maradjunk annál, hogy: rák = test, és csak erről? Meg kicsit még Istenről. – Hát ez így nyegle. »De miért?« »Nem tudom.«”
A fenti idézet a rákban 2016-ban elhunyt Esterházy Péter Hasnyálmirigynapló című könyvéből származik, de a De miért? és a Nem tudom szinte biztosan benne van minden történetben, elbeszélésben, beszélgetésben, amely a rákról szól, írja a Qubit. Pontosan ez a replika, azaz kérdés-válasz kavarog a látogató fejében is végig, amíg a C80 - A rák esztétikája? című kiállítást nézi a Semmelweis Egyetem Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetében, az Üllői úton. Annyira terhelt szóról van szó, vagyis nem is szó ez, a szó hagyományos értelmében, hanem…micsoda is? Megnevezés, hasonlat, élőlény, csillagkép? Állapot? Metafora? Diagnózis? Annyira terhelt a kifejezés, hogy borzasztóan nehéz akár mondatba foglalni is. A rosszindulat és a daganat említése egy mondatban pedig még inkább rettegést kelt. És nem pusztán azért, mert annyi félelem, eszme és téveszme tapad a rákhoz, hanem azért is, mert olyan keveset tud róla az, akinek nincs személyes köze hozzá, sőt, olykor akár az is, aki keresztül megy egy terápiás folyamaton.
Ezzel máris a kérdések sűrűjében vagyunk. A C80 - A rák esztétikája? című kiállítás nem pusztán egy kiállítás, hanem folyamat: olyan projekt, amelyben egy egészségügyi-tudományos-oktatási intézmény, egy csapatnyi művész és két kurátor dolgozott együtt hosszabb időn keresztül. A kiállítás csak a végállomás. A Semmelweis Egyetem Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetében a művészek több hónapig tartó munka során, workshopokon, beszélgetéseken, találkozásokon keresztül ismerték meg egyrészt az intézmény működését és dolgozóit, másrészt a daganatos megbetegedések diagnosztikáját – ami az Üllői út 26. fő profilja –, azok típusait, kezelési módjait. Ehhez a tudáshoz, ezekhez a tapasztalatokhoz illesztették hozzá személyes művészeti gyakorlatukat, aspektusukat, megközelítésmódjukat, és az intézet terében hozták létre műveiket.
További részletek a Qubiton.