Van-e világuk a vakoknak vagy világtalanoknak?

Egyesek szerint a vak szó udvariatlan, ezért inkább a tapintatosabbnak érzett világtalant használják, mások szerint épp az utóbbi kifejezés bántó. Tény, hogy létező jelenség a szavak megerőszakolása, és nem csak nálunk; gondoljunk arra, hogy a tengerentúlon egyesek már a black szót is sértőnek kiáltották ki, és feketekávé helyett „tej nélküli kávét" kínálnak.

De tévedés azt hinni, hogy a világtalan a píszíforradalom nyelvújításának terméke: az Emberi Erőforrások Minisztériumának néhány évvel ezelőtt nyilvánosságra került, néhol az izzadságszagú polkorrektséget sem nélkülöző jegyzéke épp a világtalan szót tiltja, és helyette a vak használatát követeli meg – olvasható az mno.hu portálján.

A sajtóban, pláne a szavakat mikrogrammra kimérő politikában értelemszerűen olyan kifejezéseket kell használni, amelyek a többség számára elfogadhatók. Igaz, a bántónak tartott szavakat néha modoros vagy épp nyakatekert kreatúrákra cserélik, a fent említett Emmi-jegyzék például a néma helyett a beszédfogyatékos, a fogyatékos helyett a fogyatékossággal élő kifejezést írja elő.

Minden etimológiai, szemantikai okoskodás, illetve polkorrektkedés helyett azt illik figyelembe venni, hogy az érintettek – akár okkal, akár ok nélkül – bántónak éreznek-e egy kifejezést. Esetünkben tehát méltányolhatjuk, ha a világtalannal valaki nincs kibékülve, még ha a szó nem is a vak ember világának létezését tagadja. Egyébként a vak szó is hordozhat negatív jelentést, gondoljunk csak a vakbuzgóra vagy az elvakultra. Olykor tehát meglehetősen nehéz meghatározni, melyik kifejezésben rejlik nagyobb „sértési potenciál".