„Van élet az öngyilkossági kísérlet után”

Szinte napra pontosan négy éve, hogy Miholina Márton megpróbált véget vetni az életének. Az akkor még csak 22 – ma már 26 – éves férfi egy budapesti kilátóból ugrott le, de a 19 méteres zuhanást csodával határos módon túlélte, írja az Index. 

A fiatal srác – akinek a sípcsontja máig nem jött rendbe az esés következtében – felidézte, hogy tette nem volt előzmény nélküli, korábban többször is volt mentális összeomlása, tinédzserként egy alkalommal búcsúlevelet is írt a szüleinek, majd elment otthonról, végül azonban épségben hazatért. Az a bizonyos négy évvel ezelőtti nap ugyanakkor másképp alakult.

Arra, hogy milyen érzések kavarogtak benne akkor, úgy felelt:

„Depresszióval küzdöttem, és bár a szüleim gyerekkorom óta hordtak pszichológushoz, nehezen tudtam a segítséget elfogadni, 16-17 éves koromban megesett, hogy sorra mondtam le egymás után az alkalmakat, így a szakemberekkel való kapcsolat rendszeresen elapadt” – fejtette ki Márton, aki úgy véli: depressziója, majd öngyilkossági szándéka kialakulásában több tényező is szerepet játszott.

Kiemelte, hogy az édesanyjával való kapcsolata mindig is toxikus volt, kiskorától kezdve azt érezte, bármit tesz, nem tud neki megfelelni. Emellett szerinte nem lehet elmenni a genetika mellett sem: családjában többen is valamilyen mentális betegséggel küzdöttek, illetve küzdenek. Közvetlen környezetében skizofréniára, borderline-ra és narcisztikus személyiségzavarra, valamint bipoláris depresszióra is van példa.

Erre a csomagra jött még rá egy tanulmányi kudarc az egyetemen, valamint egy olyan tragédia, amire tényleg még csak számítani se lehetett: egy nap belecsapott a villám a házunkba, az otthonunk lakhatatlanná vált. Depressziós emberként én ezt úgy éltem meg, mintha szó szerint egy burkot téptek volna le a fejem fölül, egyik pillanatról a másikra semmissé vált az a közeg, ami addig a biztonságot nyújtotta nekem – emlékezett vissza.

Mártonban mindezek hatására fogalmazódott meg az öngyilkosság gondolata.

A fiatal srác az öngyilkossági kísérlete után tíz és fél hónapot töltött kórházban, ideiglenesen három végtagja is mozgásképtelenné vált. A kiszolgáltatottságot rendkívül nehezen viselte, nem tudta elfogadni, hogy azért is nővért kellett hívnia, ha épp át akart fordulni a másik oldalára, vagy inni szeretett volna egy korty vizet.

További részletek az Indexen.