Várólisták - a pénzinjekció tüneti kezelésre jó

Nagy felzúdulást keltett a héten egy fiatal nő kétségbeesett posztja a legnagyobb közösségi oldalon. Azt írta: négy évet kell várnia, hogy súlyos endometriózisát műtéttel gyógyítsák meg. Bár néhány nappal az írás megjelenése után az illetékes Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) cáfolta, hogy az adott betegségre ilyen hosszú várólista lenne (sőt az is kiderült, hogy a hölgynek azért kellene ilyen sokáig várnia az adott beavatkozásra, mert egyetlen orvoshoz ragaszkodik, annak a „táncrendje" viszont valóban hosszú időre betelt), a lényegen ez nem változtat. A magyar egészségügy – várólistástul, hálapénzestül, orvoshiányostul – gyógyíthatatlan, de legalábbis nagyon lassan gyógyuló beteg - olvasható a Vasárnapi Hírek eheti számában.

„Hogy léteznek várólisták, önmagában nem probléma – ez a lehető legigazságosabb megoldási módja a műtétek időzítésének, amennyiben a betegek többen vannak, mint amennyit azonnal el tudnak látni. Teljesen normális, hogy egy tervezhető, nem sürgős műtétre néhány hónapot várni kell. Az viszont baj, ha évekkel később kerül sorra a páciens, mert ennyi idő alatt a betegség súlyosbodhat, az életminőség jelentősen romolhat. Ráadásul egy egységes állami egészségügyben megengedhetetlen, hogy az egyik helyen néhány hét, a másikon több év legyen a várakozási idő" – magyarázza Kovácsy Zsombor.

Az egészségügyi szakjogász szerint azonban egyértelmű, hogy a várólisták bevezetése előtt sokkal igazságtalanabb és átláthatatlanabb volt a helyzet – korábban az orvosok a zsebükben, kockás papírokon vezették a saját „várólistájukat". „Gondolhatjuk, hogy ezeken milyen szempontok szerint alakult a sorrend. Ez nagyon korrupt rendszer volt, csak a résztvevők jóindulatán múlt, kit mikor vizsgáltak, operáltak. Mióta a várólisták nyilvánosak, jóval körmönfontabb módon lehet csak belenyúlni a rendszerbe" – teszi hozzá. A betegek az interneten személyes kódszámok alapján követhetik, hogy éppen hol állnak a listán: feltűnik, ha nagyot változik a sorrend.

Egy év belefér
A várólistarendszer 2007 óta nyilvános, azóta látszik, hogy milyen óriási problémák vannak helyenként, mert a fő gond, hogy nagyon nagyok az egyenlőtlenségek az egyes kórházak között. Ugyanakkor Kovácsy Zsombor arra figyelmeztet: bár a várólisták elég jól tükrözik egy egészségügyi rendszer ellátási folyamatait, de félreérthetőek, ha felszínesen vizsgálják az adataikból összeálló képet. Egy várólista azért is lehet hosszú, mert nincs elég kapacitás, nem fordítanak elég pénzt az ellátásra, de előfordulhat az is, hogy egy neves sebészre vár mindenki, akár hónapokat vagy éveket (lásd az említett endometriózisos esetet).

A szakértő szerint – bár műtéte válogatja, hogy mennyi ideig lehet húzni a dolgot – 6–12 hónap között van az a tűréshatár, amit egy nem sürgős beavatkozás esetén tolerálni lehet. Úgy gondolja, az államnak garantálnia kellene, hogy bizonyos időhatárokat nem lép át. Álláspontja szerint a magyar átlagos várakozási idők nem rosszak, a többéves várakozást jelentő kilengéseket viszont csillapítani kellene. Szerinte a központosított egészségügynek éppen az lehetne a dolga, hogy átirányítsa a betegeket azokról a helyekről, ahol nagyon hosszú a várólista, oda, ahol pluszkapacitások vannak. (Tény, a magyar betegek nem szívesen utaznak több száz kilométert egy műtétért, de a lehetőséget fel lehetne nekik ajánlani.) Ennek a megoldási lehetőségnek akadálya lehet, ha a betegek ragaszkodnak a saját orvosaikhoz.

Tüneti kezelések
A kormány az úgynevezett várólista-csökkentési programban 2014 és 2016 között összesen 12,2 milliárd forintot költött a legnagyobb várakozási idejű műtétek felgyorsítására, tavaly és idén 5-5 milliárd forintot szántak erre a célra. „Az utóbbi években a kormány többször utalt ki egyszeri nagyobb összegeket a várólisták csökkentésére. Ezek akkor alkalmasak várólisták rövidítésére, ha a problémát ténylegesen a pénzhiány okozta. A kórházak ugyanis a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) által fizetett pénz alapján állítják be a műtéti gyakoriságot. Ennek a pénznek van egy plafonértéke, vagyis nem kapnak többet akkor sem, ha több műtétet végeznek. Az is igaz, hogy a NEAK a keretet nem műtétenként határozza meg, tehát a kórháznak van bizonyos mozgástere a beavatkozások számának meghatározásában.

A pénzinjekciók hasznos tüneti kezelések, és hangulatjavításra, a betegek biztonságérzetének fokozására jók, de ha a hosszú várakozási idő okait nem szüntetjük meg, a lista újratermelődik" – értékeli a programot Kovácsy Zsombor és hozzáteszi: az orvoshiány miatt az egészségügy már most is csúcsra van járatva, mindent nem képes megoldani a pénz.

További részletek a weboldalon.