Vége a hálapénzes szülésnek, de ki törődik majd az anyákkal?

Intő jel, hogy egy alapvetően jó és régen követelt egészségügyi reformlépés, a hálapénz betiltása szabályos pánikreakciót váltott ki szülés előtt álló vagy gyereket tervező nők sokaságánál. Az ok: egy csapásra megszűnt a fogadott orvosnál szülés lehetősége is, egyúttal kiderült, mennyire nincs egységes szülészeti ellátás Magyarországon. Mit adott az anyukáknak a bukóban levő, sok sebből vérző régi rendszer? Miért lehet jó megoldás a praxisközösség? Miért követ el hibát a kormány, ha csak annyit tesz, hogy kifehérítve visszacsepegteti a fogadott orvosos lehetőséget? Szakértői háttérbeszélgetések segítségével rakja össze a válaszonline a teljes hátteret.

Semmi jóval sem tudtak biztatni! Nem tudom, ki lesz bent, hogy ott lehetnek-e vagy sem. Egyelőre kétségbeesetten állok elébe a dolognak!

Tanácstalan vagyok! Egyszerre érzem, hogy az egész választott orvosi rendszert meg kellene szüntetni a francba, de egyszerre félek attól is, ami most jön!

Két jellemző hozzászólás kismamáknak szóló Facebook-csoportokból, az év elejéről. Ezek szerint van olyan, aki visszasírja a kormány által éppen csak kinyírt hálapénzrendszert? A helyzet ennél bonyolultabb.

A magyar egészségügy hálapénzzel legjobban „fertőzött” része pont a szülészeti ellátás volt. Az Ígyszültem.hu 2020 nyarán-őszén 11 ezer magyar nő beszámolóját rögzítette önkéntes alapon. A válaszokból sok más mellett kiderült az is, hogy a szülések 68 százalékánál fizetnek hálapénzt, ennek átlagos összege pedig 111 ezer forint. Korábban a KSH Népességtudományi Kutatóintézet által indított reprezentatív kutatás is hasonlóra jutott: a Kohorsz ’18 szerint idehaza a várandós nők több mint kétharmada tervez fogadott orvos mellett szülni.

Ezek a többi hazai szektor mutatóihoz képest és nemzetközi viszonylatban is extrém magas számok. A nők a biztonságérzetüket váltották meg a borítékban csúsztatott pénzekkel, illetve a lehetőséget, hogy ugyanaz a személy legyen jelen a szülésnél, aki várandósgondozást végezte. És rögtön itt az első ellentmondás: egyéni tapasztalatok és kutatások szerint is magasabb a beavatkozások aránya fogadott (vagyis hálapénzzel fizetett) orvossal, mint anélkül, ügyeletben. A Nicholas Rubashkin amerikai szülész-nőgyógyász és társai által 2016-ban publikált felmérés szerint fogadott orvosnál a szülések 45 százaléka végződött császármetszéssel, míg ügyeletben csak 33. Fogadott orvosnál a hüvelyi úton szülők 32 százalékánál volt mesterséges szülésindítás, ügyeletben csak 19.

Rubashkinék egyetlen területet találtak, ahol a hálapénzes megoldás jobban teljesít: az ügyeleten szülők 62 százaléka tapasztalt tiszteletlen vagy bunkó bánásmódot, fogadott orvosnál ez az érték „csak” 42 százalék.

A választott orvosos rendszer tehát majd’ minden objektív szempontból rossz: évi több milliárd forintnyi fekete pénzt mozgat, megalázó (mint a paraszolvencia általában) és még a császármetszési mutatókat is rontja. A nők többsége mégis ragaszkodna hozzá, mert csak így látja biztosítottnak, hogy 1) megkapja a honi egészségügyben hiánycikknek számító tiszteletet; 2) válaszolnak a kérdéseire és 3) hogy ha úgy adódik, ő is kérhet az orvostól, akit a várandósgondozás alatt már megismert.

Ez a furcsa, ellentmondásos, biztonságérzet-vásárlós szülészeti rendszer egyébként abszolút hungarikum. Önmagában a hálapénz is posztszovjet jelenség – a magyarnál csak a román és az ukrán egészségügyben voltak magasabbak az informális kifizetések –, de az idehaza berögzült hálapénzes, orvost éj közepén riasztós szokás máshol ismeretlen. Ennek oka, hogy nyugatabbra a szülészet főszereplői nem az orvosok, hanem a szülésznők és a bábák – „sima” szüléskor a nők sokszor nem is találkoznak orvossal –, az ellátás pedig személyfüggő esetlegességek helyett világos protokoll alapján történik. Összegezve: a páciensnek, orvosnak is megalázó hálapénz megszüntetését tisztességes alapállásról csak üdvözölni lehet, ám a szülészetek esetében a fürdővízzel együtt sikerült kiönteni a gyereket is...

További részletek a cikkben.