Végvári harcosok helyett gyógyító csapat

A megújításra szoruló alapellátás számára kínál új működési szisztémát a svájci modell, amelyről Sinkó Eszter egészségügyi közgazdászt, a program egészségpolitikai elemzéseket és javaslatokat megfogalmazó munkacsoportjának vezetőjét kérdezte a Praxismenedzsment, a cikket a medicalonline.hu idézte.

- Bár a svájci alapellátási modell négy praxisközössége év végéig változatlan felállásban folytathatja a munkáját, közben megkezdődött a program eredményeinek kiértékelése, majd ezek alapján egy, a kormánynak címzett ajánlás megfogalmazása. Azt már lehet tudni, hogy ez utóbbi mit tartalmaz majd?
- Első lépésben, más földrajzi egységek bevonásával országos modellprogram kialakítását, majd a rendszer általánossá tételét tartjuk az elért eredmények alapján indokoltnak. Kalkulációink szerint az országos kiterjesztés sem kerül 35-37 milliárd forintnál többe. Ez az összeg az éves alapellátási költségvetés alig negyede.

A modellprogram többek között bemutatott egy olyan új működési szisztémát, amelynek keretében az egyes orvosok nem egymástól elszigetelten, magányos végvári harcosként, szakmailag és emberileg évtizedekre magukra hagyva kénytelenek dolgozni. Egyrészt azért, mert a praxisközösség orvosai között is óhatatlanul kialakul egyfajta szakmai, emberi kapcsolat, együttműködés, másrészt azzal, hogy új szakemberek – dietetikusok, gyógytornászok, egészségpszichológusok, népegészségügyi szakemberek, segédegészségőrök – kapcsolódnak be a munkába, felszámolódik a magukra hagyatottság. Az új rendszer tehát felülírja a jelenlegi működési logikát, s a népegészségügyi-egészségfejlesztési kompetenciák megjelenésével immár emelt szintű szolgáltatások nyújtására alkalmas gyógyító csapatként kezeli a praxisközösségeket.

- A modellkísérlet résztvevői nyilván 2017 után is folytatnák a programot, de ez rajtuk kívülállóan pénz és politikai akarat kérdése. Választások előtt senki sem szeret a rögzült rendszereken változtatni.
- Parancsszóra nem fog menni, szerintem szigorúan önkéntes alapon képzelhető el a program kiterjesztése. Úgy vélem, hogy amikor a praxisközösségben dolgozó háziorvosok száma átlép egy kritikus szintet, akkor már a lakosság kérdezi meg a saját doktorától, hogy náluk miért hiányoznak a máshol elérhető ingyenes szolgáltatások. Ami pedig a pénzt illeti, egyelőre még van olyan uniós forrás, amelyből finanszírozható egy ideig az országos alapellátási modellprogram felé való menetelés, ezt követően azonban kétségtelenül a kormányon és a parlamenten a sor, hogy a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő többletforrást rendeljen az alapellátás finanszírozásához. Végső soron azonban ennek a bizonyos 35-37 milliárdnak az előteremtése a központi költségvetésen múlik.