Vélemény: Hogyan építsünk szuperkórházat?

Első lépés: vegyünk egy olyan szakembert, aki nemzetközi téren – mondjuk az Egyesült Államokban – már bizonyította, hogy otthonosan mozog ilyen környezetben, és szívesen építene egy minden igényt kielégítő kórházat az országnak az amerikai adófizetők pénzén szerzett gyógyászati tapasztalatai alapján. Feltéve, ha tényleg ez a „szuper" olvasata a kormány részéről, és az nem a beton fedőneve. Az idő azonban sürget! Hiszen az ez évi költségvetésben – csak a kórház terveinek előkészítésére – egymilliárd forintot különítettek el. Ugyanakkor még a helyszín sem biztos. A tervek komolyságát az is megkérdőjelezi, hogy nem is keresnek innovációs szakértőt – írja Oláh Zoltán Sándor cikkében bioinformatikus, molekuláris biológus az mno.hu portálján.

Egy „szuperkórház" esetében nem a gyökeresen új molekuláris szemlélet, illetve posztgenomikai tudásunk alkalmazása lenne a minden mást meghaladó cél? Akik eddig megszólaltak a kérdésben, a megszokott nótát fújták hálapénzről vagy húsevő – „szuperellenálló" – klinikai kórokozókról. Ebben az esetben viszont mitől várhatjuk, hogy egy valóban „szuper" gyógyintézmény jöjjön létre? – teszi fel a kérdéseket a cikkíró.

Új, főleg vidéki kórházakra vagy a régóta halogatott ráncfelvarrásra mintegy 500 milliárdot költöttünk, de ettől még nem múlt el a hiányérzetünk, és a betegellátás sem lett jobb. Legfeljebb el lehet mondani, hogy a GDP-ből egyre többet költünk az egészségügyre.

Persze ez a beteget vajmi kevéssé érdekli. Feltehetjük a kérdést: képesek vagyunk-e ezzel a tűzoltómunkával több drága pénzen kiképzett rezidenst vagy gyakorló orvost itthon tartani? Csökkent-e az orvosok nemzetközi gyógyszercégekhez vándorlása? Nem! Egyre többen talicskázzák vagy hordják ki lábon a beléjük fektetett tudást ahelyett, hogy a hazai ellátatlan betegek kezelésére fordítanák. Ráadásul elértük, hogy az orvosok után a nővérek, az ápolók, sőt lassan már a beteghordók is elmennek a fizetőképes Nyugatra. De elég összeszámolni a külföldi és hazai gyógyszergyáraknak tízezrével magáncéllal dolgozó klinikai orvosokat és azok asszisztenseit – vagyis a belföldön „láthatatlan" pályaelhagyókat a kivéreztetett magyar egészségügyben.

A teljes cikk itt olvasható.