Velkey György az ügyeleti rendről, az ápolóhiányról és a magánellátásról

Az új budapesti ügyeleti rendszerről, az orvosok és az ápolók béréről, az állami és a magánellátást közötti különbségekről is beszélt Velkey György, a Magyar Kórházszövetség elnöke, a Magyar Református Egyház Bethesda Gyermekkórházának főigazgatója az InfoRádió Aréna című műsorában.

Októberben Budapesten is elstartol az országban már mindenhol működő új ügyeleti rendszer. A betegeknek meg kell tanulniuk valami táblázatot, kezelési módot, hozzáállást, bármit, vagy ezt a profik majd csinálják, és nekünk csak bele kell lépnünk?

Nyilván az ügyeleti helyeket meg kell ismerni, de olyan nagyon sok minden Budapesten nem változik. Én a gyerekügyeleti helyeket láttam gyerekkórház-vezetőként, alaposan megkonzultáltuk az Országos Mentőszolgálat vezetőivel, hogy ezek hol vannak jól lokalizálva, és hogyan tudunk az ellátórendszerben kapcsolódni hozzájuk. Látom, hogy nagyon erős a felkészülés, nagyon sokat dolgoznak a kollégák, és az első nagy izgalmak után az országos rendszer kapcsán mindenhonnan az a hír jön vissza, hogy jól működik, jól beállt rendszer. Én azt gondolom, hogy meg kellett csinálni ezt a programot. A korábbi felállásban, az egyéni szolgáltatókkal, volt, ahol ezek jól működtek, máshol kevésbé, vagy sokkal kevésbé volt egyenszilárdságú a rendszer. Ma olyan ügyeleti ellátást tud biztosítani az Országos Mentőszolgálat szerte az országban, ami kiszámítható, és ahol jelentős hatékonyságjavulás is van, hiszen a rendszerben dolgozó orvosok megfelelő bérért, de nem extraprofitot termelő cégeknek dolgoznak. Összességében jó rendszer ez. Budapest nehéz ügy, minden ellátásszervezésben, azért, mert tulajdonképpen a harmad ország az agglomerációval együtt itt kap ellátást, és speciális közlekedési és területi viszonyok vannak. Nagyok az előkészületek, de én optimista vagyok, hogy a beállási időszak után ez a rendszer jól fog működni. (...)

Eljuthatunk oda, hogy ne kelljen küzdeni az ellátásért? Nyilván az egészségüggyel mindenkinek van tapasztalata, mert vagy saját maga, vagy a hozzátartozója volt már beteg.

Igen, az, hogy mire van szükség, világosan, protokollok alapján az algoritmusokban megvan. Azt, hogy erre volna szükség, de drága, nem szabadna hallani. Olyat lehet hallani, hogy erre van szükség, de ezt nem tudjuk máris megadni, hanem várni kell. Ez a világon mindenhol így van. Ebben a helyzetben is kellemetlen várni mindannyiunknak, és nagyon rossz látni, hogy időnként egy-egy járóbeteg-rendelésre az előjegyzési idők hosszúak, nyilván erre is gyógyszer lehet majd a járóbeteg-irányítási rendszer, meg várni kell helyenként műtétekre. Nyilván ezen dolgozni kell és dolgozik a rendszer, de azért hozzá kell tennem, hogy ez világjelenség. Éppen most megint a várólisták hosszával küzdünk ugyanakkor közeli rokonomat, aki kettős állampolgár, és meg lehetett tenni, Magyarországon operálták meg, mert történetesen az Egyesült Királyságban olyan hosszú volt a várólistája, hogy nem jutott az ellátáshoz belátható időn belül.

Van az egyes orvosszakmákban a várólisták hosszának valami elviselhető sztenderdje? Nyilván a rákbetegség esetén az más, mint egy szépészeti helyreállító beavatkozásnál.

Vannak feltétlenül sürgős, illetve gyorsan elvégzendő beavatkozások, s a daganatos betegségek valóban ide tartoznak. Ezeknél minden várakozás bosszantó és leépítendő, az eredményességet is javítja, ha ezen csökkenteni tudunk, jobban gyógyul a rák. Hozzáteszem, hogy azért itt sem napokról van szó az esetek legnagyobb részében, látnunk kell, hogy mi a valós szerepe az időfaktornak, és nyilvánvaló, hogy nagyon sok beavatkozásnál bosszantó és valóban helyenként szakmailag is nehéz kezelni az elhúzódó időket. De hangsúlyozom, hogy nem állunk rosszabbul, mint az általam ismert európai országokban. Van egy nemzetközi szervezet, ahol az országokból egy-egy egészségügyi vezetővel átbeszéljük évente az országok helyzetét, és ezeken én is leszállok a földre, amikor irigységgel tekintek, mondjuk, a nyugati világra, olyan beszámolókat hallok akár ápolóhiányról, akár várakozási időkről, amik kijózanítanak, hogy mennyire számíthatunk arra, hogy több pénzzel meg mással optimális állapotot érünk el.

Bérfeszültség, kórházi adósságok, szakpolitikai egyeztetések - a teljes beszélgetés itt olvasható, illetve meghallgatható