Velkey György: Azonnal rendezni kell az ápolók bérét

Velkey György szerint izgalmas a Belügyminisztérium és az egészségügy kultúráját egymás mellett elképzelni, de vajon találkozott-e már új miniszterével, Pintér Sándorral? A Magyar Kórházszövetség frissen megválasztott elnöke erről is beszélt az RTL Híradónak, de szó esett a bérfeszültségről, az orvosi béremelés hatásairól és a járványkezelésről is. Interjú.

Mi a szakmai véleménye arról, hogy nincs önálló minisztériuma az egészségügynek, és Pintér Sándor belügyminiszterhez került az egészségügy? Vele beszélt már?

A miniszter úrral még nem beszéltünk, de nyilván ennek is eljön az ideje. Nem akarom túlértékelni azt a helyzetet, hogy hova lokalizálódik az ágazatvezetés. Nagyon sokszor elhangzott, hogy önálló egészségügyi minisztérium kellene. Valóban, ennek volna előnye, és örülnénk, ha így lenne, de borzasztó nagy jelentősége ennek a kérdésnek nincs.

Annak feltétlenül örülünk, hogy a szétszabdaltság csökkenni fog. Az elmúlt időszakban nyilván a járvány okozta helyzet miatt is sokféle minisztériumban kellett az ügyeinket intézni, és sok helyről jöttek információk. Ennek az egyirányúsítása feltétlenül jó lehet.

Izgalmas dolog a Belügyminisztérium kultúráját és az egészségügy kultúráját egymás mellett elképzelni. Az egészségügy kicsit művészszerű, tudományos gondolkodású és mellette nagyon erősen humán gondolkodású, hálózatos, egymásra utalt helyzetben dolgozó szereplőkből áll. Érdekes helyzet lesz az érthetően hierarchikusabb belügyminisztériumi gondolkodás és munkamódszer találkozása ezzel. Nagyon bízom benne, hogy ezek azért összefésülhetők lehetnek, és lesz módunk a partneri viszonyt kialakítani, megteremtenünk a terepet egymás meghallgatására és megértésére. 

Csütörtöki közleményükben szerepelt, hogy vannak olyan intézmények, ahol az infláció miatt akár gyógyszerek, kötszerek beszerzése is problémát jelent. Ezt úgy kell elképzelni, hogy nem tudnak gyógyszert berendelni, kifizetni a kórházak?

Mi itt azt mondtuk ki egyértelműen, hogy meg kell, hogy jelenjen a finanszírozásban az inflációkövetés és az árfolyamkövetés. Nemzetközi piacról dolgozunk, és az árfolyamnak is nagy a jelentősége, de nem ismerek olyan helyzetet, hogy bárki emiatt ne tudott volna gyógyszert beszerezni. 

A műszerberuházások és az amortizációpótlás hosszabb folyamat, amiben nincsenek nagy lemaradások, a covid idején az életmentő és ezzel kapcsolatos műszerek elég szépen pótlódtak. Semmiképpen nincsen krízishelyzet, csak úgy gondoltuk, ez olyan elem, amire a figyelmet fel kell hívni.

A várólisták az elmúlt két-három évben duplájukra nőttek. Ennek mi lehet az oka? Egyetért-e azzal, hogy a kórházak és orvosok nem elég motiváltak ezeknek a várólistáknak a lefaragására?

Valójában itt is látnunk kell, hogy ez nemzetközi trend, várólisták mindenhol vannak, és Magyarországon sem hosszabbak, mint a legtöbb nyugati országban. A tervezett beavatkozásokra sokszor a kapacitáskihasználások miatt kell várni. A járvány hektikus időszakában megnyúltak a várólisták, és valóban, a kórházfinanszírozási rendszerben a motiváció nem jelenik meg – az, hogy minél több munkával minél több pénzhez jusson egy kórház. 

...

Melyek azok a szakterületek, ahol a legégetőbb a szakemberhiány?

Amit az egész nyugati világ legnagyobb krízisének tartok, az az ápolóhiány. Nagyon nagy az igény az ápolókra, és a mai világban nagyon kevesen választják ezt a több műszakos, éjszakázós, hétvégi életformával járó hivatást. A gazdagabb országokban ez a hiány jelentős részben a keleti és déli áramlásból pótlódik. Nálunk ilyen jellegű mozgás nincs, és ebből is adódik, hogy Magyarország is nehéz helyzetben van. Ezért 

nagyon fontos az ápolók esetében egy olyan fenntartható és nagy megbecsülést jelentő életpályaprogram kialakítása, ami ezt a kérdést rendezheti.

Ez nem egyszerű, és pénzbe is kerül. De alapvetően ez egy társadalmi hozzáálláson is múlik. Ha ma egy orvos, tanár, jogász lánya ápolónak készül, akkor valószínűleg meg fogja kérdezni tőle az édesapja, édesanyja, hogy „fiam, ha ilyen okos vagy, és ilyen ügyes, akkor miért nem mész orvosnak?”.

Ennek a szakmának a presztízse és megbecsültsége minden területen nagyon elmarad attól, amit valójában ez a munka ér. Ez nagyon lényeges elem. Az ápolókra nem lehet elég figyelmet fordítani. Nagy szakmai tudást, nagy empátiát, emberséget igényel, olyan hivatás, amit nagyon meg kellene a társadalomnak becsülnie.

Az orvosok béremelése után négyszeres különbség van a fizetésekben.

Ez az arány nagyon elment, igen. Volt olyan, hogy az orvosi bér nem egészen duplája volt az ápolói béreknek, most pedig négyszerese. Ezzel együtt az ápolói bérek igen jelentősen emelkedtek az elmúlt néhány évben. Ma nem keres rosszul egy ápoló, különösen akkor, ha az alapbérek mellett a különböző járulékos összegeket is figyelembe vesszük. De egyáltalán nem szeretném sugallni, hogy ez elég volna.

A kórházakban bérfeszültség alakult ki a magas orvosi fizetések miatt, és ez nem fenntartható, tehát nagyon fontosnak tartjuk az ápolói béremelést.

Milyen arányt tartanak elfogadhatónak?

Az, hogy az ápolói bér körülbelül a fele az orvosi bértáblának, egy megcélozható arány volna. Ettől most viszonylag távol vagyunk.

További részletek a cikkben.