Egy kórházban gyakorlatilag szabott ára volt annak, hogy kinek és mennyit kell fizetni.
Az egészségügyben az egyszemélyi döntések teremtik meg a visszaélés lehetőségét – véli Rozsos Erzsébet ápolásetikus, az Egészségügyi Tudományos Tanács Klinikai Farmakológiai Etikai Bizottságának volt tagja - írja a klubrádió.hu.
Egy kórházban gyakorlatilag szabott ára volt annak, hogy kinek és mennyit kell fizetni, hogy egy hosszútávú ellátást igénylő beteget felvegyenek. A 444 részletes árjegyzéket is közzétett. Eszerint havonta kell fizetni:
az osztályvezető főorvosnak 50 ezer forintot,
a helyettesének 20 ezret,
a főnővérnek 25 ezret,
a gyógytornásznak 5 ezret,
a 10 nővérnek pedig fejenként 7 ezret.
Az ápolási osztályokon egyébként szedhetnek napi díjat, de ez maximum napi 800 forint lehet. Ebben a kórházban viszont nem volt napidíja az osztályon való ellátásnak, tehát az asszonynak tb-alapon, ingyenesen járt volna az ellátás.
Rozsos Erzsébet a Klubrádióban arról beszélt, a hosszútávú ellátásban lévő nagyon kevés hely miatt, ez a gyakorlat ma is jelen van. Épp ezért jöttek létre az etikai bizottságok, amelyek "leveszik a terhet azok válláról, akik kezében egyébként összpontosulnak az ilyen döntések".
A szakember szerint ma csak egy átrendeződés zajlik az egészségügyben, de ez a fajta visszaélés nem szünt meg, és a jövőben várhatóan ugyanúgy velünk marad.