A természet a világ legcsodálatosabb sportstadionja. Kár lenne, nem kiélvezni az általa nyújtott lehetőségeket.
Az első magyar világbajnok tájfutó a rendszeres testmozgás és az idősek intenzív gyaloglásának fontosságáról beszélt a halasi közönségnek. Monspart Sarolta 34-szeres magyar bajnok tájfutó Mozogni jó címmel tartott előadást a kiskunhalasi Közösségek Házában. Vidám hangulatú előadása után mesélt pályafutásáról és az azt kettétörő kullancscsípésről is - tudósított a baon.hu.
Felhívta a figyelmet arra, hogy a rendszeres sportolás egyebek mellett javítja az alkalmazkodó- és küzdőképességet, a kreativitást, sőt értékes kapcsolati tőkét halmozhatunk fel általa. – Nagyon hasznos ugyanis másokkal közösen sportolni, motiválni, segíteni, inspirálni egymást. Különösen fontos ez idős korban, amikor a többség szívesebben ül a tévé előtt a kedvenc sorozatait bámulva ahelyett, hogy fél órát sétálna a szabadban. Ezért is hoztuk létre néhány éve az Országos Gyalogló Idősek Klubhálózatát – mondta.
A félórás előadás után a jelenlévők kérdéseire válaszolva a tájfutó magyar és világbajnok mesélt sportpályafutásáról. Elmondta, hogy miután 1972-ben a tájfutó világbajnokságon első magyarként győzelmet aratott, a csepeli maratonon első női indulóként három órán belüli idejével Európa leggyorsabb női maratonfutója lett. Emellett a sífutást is kipróbálta, amiben hatszoros magyar bajnok lett.
– Aztán jött 1976-ban a kullancscsípés miatti enkefalitisz, vagyis vírusos agyvelőgyulladás. Majdnem belehaltam, sokáig eszméletlen állapotban feküdtem a kórházban, de valószínűleg Istennek, az értem imádkozó embereknek és a sportolói szívósságomnak, regenerálódó képességemnek köszönhetően, bár ma is sánta vagyok, de felgyógyultam – emlékezett vissza a nehéz időkre Monspart Sarolta, aki felépülése után edzőként és szövetségi kapitányként is tevékenykedett.