Világjárvány az orvosok kiégése

Kiemelten nagy társadalmi figyelem irányul az egészségügyre, ezen belül is az orvosok fizikai és mentális állapotára. Az orvosnőket jobban fenyegetik a krónikus betegségek, mint más diplomás nőket. Pedig csak az gyógyíthat eredményesen, aki önmagát is karbantartja – mondta a magyarhang.org-nak Győrffy Zsuzsa, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének docense. Szerencsére ma már számos biztató kezdeményezés segíti őket.

– Nagy port kavart a nyár elején a Péterfy Sándor utcai kórház érsebészének tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála. Az elismert főorvos a szó szoros értelmében halálra dolgozta magát, s már nem érhette meg a nyugdíjat. Meddig élnek a magyar orvosok?

– Nehéz kérdés, amire nem tudjuk a pontos választ. Az országos halandósági statisztikák nem tüntetik fel a foglalkozást, így ebből nem tájékozódhatunk. Készültek persze felmérések a szakmában, de ezek legtöbbje a rendszerváltás előtt keletkezett, illetve csak egy-egy intézmény vagy szakág helyzetét tükrözték, amiből nem lehetett általánosítani. A Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság kutatói – nem reprezentatív vizsgálatukban – például úgy találták, hogy a XIX. század végétől az orvosok és a gyógyszerészek átlagéletkorában ellentétes trendek zajlottak: a gyógyszerészek élettartama a XX. század első negyedében körülbelül 75 évre emelkedett, az orvosoké pedig valamivel több, mint 67 évre csökkent. Az orvosok halandóságára vonatkozó egyik legutolsó magyarországi adatgyűjtést még 1990 előtt végezte Molnár László professzor, tehát új, érvényes adatok nem állnak rendelkezésünkre. Teljes orvostársadalomra vonatkozó reprezentatív halandósági vizsgálatok tudtommal külföldön sem készültek, de a megbetegedéseket vizsgáló – a magyarországiakhoz hasonló – kutatások szinte mindenütt arra jutottak, hogy az orvosok testi és lelki egészsége fontos, vizsgálandó terület.

Összegezve: nincs aktuális reprezentatív vizsgálatunk a magyarországi orvosok halandósági mutatóiról, a mortalitással kapcsolatos vizsgálatok zöme 20-30 éve készült, és a frissebbek csak bizonyos intézményekre vonatkozóan relevánsak. A megbetegedésekkel kapcsolatos kutatások részeredményei azonban így is rávilágítanak arra a lényeges kérdésre, hogy – ami a mentális és fizikai egészséget illeti – az orvosok vannak az egyik legnehezebb helyzetben az értelmiségi szakmákon belül.

– Hogyan alakulhat át az orvosi hivatás?

– A digitalizáció mellett jelentős változást hozhat, hogy a gyógyítás folyamatában nagyobb szerepet kap a beteg is, aki az otthonában is ellenőrizheti a vércukorszintjét, elkészítheti saját ekg-ját. Amellett, hogy betegséggel, egészséggel kapcsolatos információt keresnek az interneten, rendkívül fontos, új jelenség, hogy a digitális eszközök belépnek a betegek mindennapi életébe: segítségükkel alapvető egészségi paramétereiket is monitorozhatják otthonukban. Információt kapnak és tárolnak testük változásairól, így jobban követhető és menedzselhető számukra egészségük változása, a betegségek megelőzése, vagy az esetleges krónikus betegségük karbantartása.

Változóban van a két fél viszonya, az orvos többé nem feltétlenül mindentudó a páciens szemében, a gyógyításra szorulók pedig ma már jóval több információhoz férnek hozzá, mint a korábbi korok emberei, és aktívabbak az egészségük menedzselésében. A mai orvostanhallgatók jó, ha felkészülnek arra, hogy mire praktizálni kezdenek, a páciensek többsége már e-beteg lesz. Az e-páciensek azok, akik ellenőrzik a saját egészségi állapotukat, hozzáférnek az egészségügyi adataikhoz, tudatosan keresnek információt, betegközösséget vagy megoldásokat a problémáikra, és használják a digitális technológiákat annak érdekében, hogy jobb ellátást, kezelést kapjanak. Nagyon fontos azonban azt is hangsúlyozni, hogy az információkhoz való hozzáférés nem egyenlő a tudással, az orvosi kompetenciákkal és tapasztalatokkal. Az e-páciensek nem akarnak jobban érteni az orvosláshoz, mint gyógyítóik, hanem aktívan segíteni szeretnék az orvosi munkát, vagyis saját gyógyulásukat. A teljes interjú itt olvasható