Zacher: Annyit dolgozom, amennyi a csövön kifér

Szünetelnek a nem sürgős műtétek, ezért ahol kell, más területen dolgozó orvost is átvezényelnek a „csúcsra járó” intenzív osztályokra segíteni. Hogy ez jó-e, illetve mennyire leterheltek a szakemberek, erről is beszélgetett a növekedés.hu Zacher Gáborral, aki sürgősségi szakorvosként is, illetve mentősként is dolgozik. Mint mondja, a hétköznapi egyenruháját maga mossa, sőt, az sem zavarja, hogy évek óta vicces képek, videók keringenek róla. Csak az üzenetem érjen célba - teszi hozzá.

Közismerten óriási munkabírású. Mennyit dolgozik?

Mese nincs, amennyi a csövön kifér. Havonta 280-300 órát, de most az egészségügyben sincs idő a pihenésre. Le kell győznünk a járványt a problémákkal együtt. Jelenleg az ágazat "munkásaira" akkora felelősség és szerep hárul, hogy nincs más választási lehetőségünk. Dolgozom a hatvani kórház intenzív osztályán, de emellett mentőzöm is. Az Országos Mentőszolgálatnál (OMSZ) 1982-óta, igaz pár évet kihagytam a Honvéd kórház miatt.

A betegforgalom hogyan változott az új helyzet miatt?

Szerencsére a környék, azaz Heves megye még a kevéssé fertőzött régiók közé tartozik, viszonylag jól állunk, szemben például Budapesttel. A megyében, úgy tudom, hogy négy a fertőzöttek száma. Azok a betegek, akik korábban azért jöttek saját lábon a sürgősségire, mert nincs érvényes TAJ-kártyájuk, vagy nem volt idejük a háziorvoshoz elmenni, ők elmaradoztak. Nem bánom!

Megmondom őszintén, ez legalább kedvező változás. Körülbelül ennyi a pozitív része a dolognak, csak terhelték korábban a sürgősségi részleget. Ugyanakkor nőtt a különböző légzőszervi panaszokkal érkezők száma. Az elkülönítésük és kezelésük mindenütt egységes előírások szerint történnek, nem lehet eltérni. Attól, hogy járvány van, még nem szűnnek meg a balesetek, a szívinfarktusok, az agyvérzések.

Tehát messze nem arról van szó, hogy ne működne rendesen a betegellátás.

Több, más osztályon dolgozó kollégával beszéltem, az ő teljesítményük is csúcsra jár. Ha egyszer ezen is túl leszünk, remélem, hogy az emberek megtanulják, hogy miről is szól a sürgősségi ellátás. Újraélesztés, lélegeztetés, intubálás. Szerencsés esetben, mindegyik után élhető teljes értékű élet.

Ha már az intenzív terápia szóba került, „berkeken belül” is megosztó, hogy a rezideneseket is hadrendbe állítanak, miután elvégeztettek velük egy pár órás  gyorstalpalót. Mit gondol erről?

Egy: ne gondolja azt, hogy aki elvégzi ezt a rövid kurzust, odalökik egyedül a beteghez. A módszer sok helyen jól működik, hiszen felszabadultak olyan erőforrások, amelyekre most nincs szükség, ugyanis rengeteg műtétet elhalasztottak. Kettő: ők már orvosok, de vannak köztük olyanok is, akik már régóta gyakorolják a hivatást. Három: ugyanazt az orvosi egyetemet végezték, mint egy intenzív-terápiás orvoskolléga, tehát megvan az alapképzésük.

Nem jelenti azt, hogy néhány órányi tanfolyam után teljes értékű harcosokká válnak, de ugyanúgy veszik fel és vizsgálják a beteget, mint egy másik, intenzív-terápiás szakember.

Sőt, ha felügyeletre van szükség, eddig mindig volt és remélem továbbra is lesz mellettük olyan sürgősségi szakorvos, aki bármiben tud segíteni és képes a hatékony intenzívterápiát biztosítani, illetve tanáccsal is ellátja kollégáját.

Ebben semmiféle kivetnivalót nem látok. Már csak azért sem, mert nincs gigantikus mennyiségű orvos-tartalékunk, főleg nem az intenzíves területen. De legfőképpen nem ebben a járványügyi helyzetben. Továbbiak az interjúban