Zacher Gábor, akinek a média a drog

Íme egy megszállott, akinek a betege az első. Alkoholon kívül soha nem használt más tudatmódosító szert, ellenben „függ" a médiától, mániája pedig a munkája. Sebészként kezdte, de szerencsére toxikológusként folytatta. Politikai karrierre nem vágyik, viszont főorvosként is kicseréli az ágytálat. Zacher Gáborral zátonyra futott házasságáról, az orvos létről, a kalandról, vérről, verejtékről és az összeomló egészségügyi rendszerről beszélgetett portréjában a Magyar Nemzet, barátai, kollégái pedig róla meséltek.

Letolt nadrágú hajléktalan óbégat a Honvédkórház sürgősségi osztályának kellős közepén, jobbra két idős nő piheg egymás mellett a hordágyon, épp egy eszméletlenül fekvő férfit hoznak be a mentők. Az ország kétméteres toxikológusa köpeny nélkül, laza farmerben és ingben szigorúan, ellentmondást nem tűrő hangon odaveti az előre megbeszélt időpontra érkező újságíróknak: „Leül, vár!", majd elrohan.

A „dr." titulust a neve előtt nem kedvelő Zacher Gábor barátai szerint elhivatott, szorgalmas, megszállott, akinek – legyen az a miniszter felesége, vagy egy szerencsétlen hajléktalan – a betege az első. Saját bevallása szerint munkaalkoholista, minden egyes napot, beleértve a hétvégét is, a sürgősségi osztály vészhelyzetes műanyag táblája előtt indít, átböngészi a betegek adatait, majd meg is vizsgálja az összes delikvenst. Teszi mindezt azért, mert – mint mondja – „egy hülye barom".

Az osztályon egy év alatt megforduló 56 ezer beteg 40 százalékát maga is látja, igazságügyi orvosszakért, oktat, végighaknizza az országot az utca emberének szóló előadásaival. Fut, pipázik, kétezer oldalas, súlyzónak is remek toxikológiai szakkönyvekkel hál, és a médiát is úgy használja, ahogy az a nagykönyvben meg van írva... A teljes cikk