Zseni legyen, de minimum orvos! Túl magas léc a gyermek előtt

Hamarosan kezdődik a tanév, ami egyben azt is jelenti, hogy sok-sok kisgyerek kerül nagy elvárások, komoly feladatok elé. A bölcsőde-, óvoda- vagy iskolakezdéssel (esetleg váltással) járó új helyzetek, de a „sima folytatás" is megterhelő, elbizonytalanító vagy ijesztő lehet számukra, és nagyon nem mindegy, hogyan tudjuk őket kísérni életüknek ezen a szakaszán – milyen elvárásokkal, reakciókkal találkoznak, és a visszajelzésekből milyen programozást kap(hat)nak a továbbiakra – írja a sonline.hu portálja.

A destruktív kritika – nagyon leegyszerűsítve: amikor a gyerek mást sem hall, csak hogy mi nem jó benne - az egyik legnagyobb önbizalomcsökkentő fegyver, amelyet sok szülő a kicsik befolyásolására, irányítására használ. A gyerekek körülbelül hatéves korig nem tudnak különbséget tenni valós vagy valótlan (indokolt vagy indokolatlan) kritika között: amit anya, apa, a tesó, a nagyszülők, az óvó- vagy tanító néni mond, azt egyszerűen szent igazságként könyvelik el. Elhiszik, elraktározzák és beépítik az énképükbe, amit a számukra fontos emberek mondanak nekik.

Sokan még öreg korukban is eszerint a kép szerint élnek és tekintenek magukra, anélkül, hogy valaha egy pillanatra is megkérdőjelezték volna valóságtartalmát. Aki egész gyerekkorában csak destruktív kritikán nő fel, egy idő után már maga veszi át a tekintélyszemély szerepét: magát szidja, magát támadja, és hamarosan eljut a bűntudat, az önvád állandósításához is. Sok szülő ezt a bűntudatot szintén a gyerek irányítására, érzelmi zsarolására, manipulálására használja, amivel gyakorlatilag hosszú távra jól be is betonozza a gyerek magával szemben érzett negatív érzelmeit – emeli ki a portál.