Zsíros üzlet mellékhatásokkal - a fogyasztó csodaszerek

A testsúlycsökkentőként kapható gyógyszerek jobban apasztják a pénztárcát, mint a zsírt – állapította meg egy cambridge-i orvostörténész 2000-ben írt könyvében. Azóta több ilyen „drágaság" is megjelent a patikák polcain, majd tűnt el onnan, mivel nem váltotta be a fogyni vágyók reményeit. Hamarosan újabb tabletták kerülnek a piacra – vajon köztük lesz-e a rég áhított csodaszer? – teszi fel a kérdést cikkének elején a Népszabadság – online.

Napjainkban a gyógyszerek csak kiterjedt klinikai vizsgálatok után kapnak forgalmazási engedélyt, ám ez sem jelent garanciát. Jó példa erre a rimonabant nevű hatóanyag, amely eleinte többnek látszott egyszerű testsúlycsökkentőnél. Az Európában 2006-ban törzskönyvezett gyógyszertől 2010-ben így búcsúzott Egy csodaszer nekrológja című cikkében az egyik orvosi szaklap: „Négy vizsgálatban is igazolták, hogy a rimonabant – kis kalóriatartalmú diétával együtt alkalmazva – mérsékelten, de tartósan csökkentette a testtömeget, a vércukorszintet, és kedvezően hatott a koleszterinszintre is. Érthető, hogy az új csodaszert a szakma üdvrivalgással fogadta. 2008-ban azonban az Európai Gyógyszerhatóság betiltotta a gyógyszer további forgalmazását, mivel az orvosi mellékhatás-jelentések és a folyamatban levő tanulmányok arra utaltak, hogy a rimonabant növeli az öngyilkosság kockázatát".

Ehhez hasonlóan ígéretes pirulák tucatjai tűntek már el nemkívánatos hatásaik miatt. Ma egyetlen szer akad a patikákban, amely tartósan szedhető, a zsírnak a belekből való felszívódását gátló orlistat. A fel nem szívódó zsír azonban néha feltartóztathatatlan hirtelenséggel óhajt távozni a szervezetből…

Csak álom lenne hát a biztonságos és hatékony fogyasztószer?
A biztonságosság már csak azért is nélkülözhetetlen ezen a téren, mert egyes orvosi rendelőkben olyan egészséges fiataloknak is a kezébe adják a fogyasztó kemikáliákat, akik csupán kozmetikai célból kívánnak fogyni. Épp őket beteggé tenni nagy luxus lenne. Márpedig az utóbbi évek gyógyszerei a szervezet különböző pontjain elhelyezkedő érzékelőkhöz (ún. gyógyszerreceptorokhoz) kapcsolódtak – az agyi étvágyközpontot befolyásolni képes medicinák például hatással voltak a hangulatszabályozó, a szervek működését koordináló, vagy az izmok mozgását összehangoló agyi centrumokra is. Mellékhatásaik ezért jóval többet jelentettek erős hasmenésnél.

Az új szerek vajon sikeresebbek lesznek? Egy kaliforniai gyártó – várhatóan pár hónapon belül engedélyhez jutó – terméke nem is mondható újnak. Kitalálói az 1930-as években felfedezett amfetaminhoz nyúltak vissza, amely súlyos, nagyrészt szívproblémákat okozó mellékhatásai miatt tűnt el csaknem teljesen. Egy kémiailag módosított leszármazottja még forgalomban van az Egyesült Államokban, a fentermin, amelyet csak rövid ideig szabad szedni. Az említett kaliforniai gyártó ezt kombinálja egy másik, az epilepszia kezelésében bevált, de az étvágyat is csökkentő hatóanyaggal, a topiramáttal. Önmagában egyik szer sem válna be tartósan szedhető fogyasztószerként – a topiramát például memóriazavarokat okozhat, és magzatfejlődési rendellenességet, ha várandós nő szedi –, de a gyártó szerint kombinálásukkal mindkét hatóanyagból olyan kevés lesz a tablettában, amennyi alig vált ki mellékhatásokat.

A nem túl távoli jövőben más – a fentiektől teljesen eltérő hatásmechanizmusú – újdonságokra is számíthatunk, elsősorban a bélben termelődő hormonok kémiai analógjainak fejlesztése révén. Ezek első sikerét a 2-es típusú cukorbetegség kezelése jelenti: segítségükkel fokozható a hasnyálmirigy inzulintermelése. E szempontból szinte csak kedvező mellékhatás, hogy a testtömeget is apasztják – ugyanis csökkentik az étel bélcsatornán való áthaladásának sebességét, és így az étvágyat. A beleken kívül az agyban is van néhány pont, ahol hatásukat kifejthetik, de úgy tűnik, ezek csak az étvágyközpontban vannak, nem pedig sok helyütt, ahogy a régebbi hatóanyagok bemutatásakor említettük. Így a hatás célzottabb, a gyógyszer pedig biztonságosabb lehet. Így nem csoda, hogy ezeket a hormonokat – pontosabban a bélcsatornában a természetes hormonnal ellentétben nem azonnal elbomló, mesterséges analógjaikat – nem cukorbeteg felnőtteknél is vizsgálni kezdték.

A lehetőségek sora ezzel még mindig nem zárult le – az ígéretek között, igaz, egyelőre legtávolabb a forgalomba hozataltól, ott van belranib is. Ezt eredetileg rákgyógyszerként fejlesztették ki, de a zsírraktárak elégetésén keresztül testsúlycsökkenést is eredményez. Az anyagcsere fokozásával ható fogyasztószerek csoportjában nem is ez az egyetlen üdvöske.

A teljes cikk a Népszabadság – online oldalán olvasható!