A bélmikrobiom és az immunrendszer szerepe az autizmus kialakulásában

Intim és bonyolult kapcsolat van az agy és az immunrendszer között. Az autizmus patofiziológiai elváltozásait összefüggésbe hozták bizonyos gyulladásos tényezők emelkedésével. Emellett számos szakirodalmi cikk foglalkozik a fertőzések okozta tünetek, gyulladásos és autoimmun folyamatok, a fertőzések immunrendszerre ható gátló folyamatai és az autizmus egymást erősítő kapcsolatáról.

Így nem elkerülhető, hogy autizmus gyanúja esetén először a fertőzéseket, így a Lyme-kórt és társfertőzéseit is szükséges kizárni, mielőtt az esetleges nem tisztázott fertőzés mellett az immunválaszt gyengítő kezeléseket alkalmaznánk.

Emellett, az autizmus miatt számos olyan területet kutatnak, amely hasznos tapasztalatokat hozhat a Lyme-kór és az idegrendszeri tünetek kapcsolatának megértésében, ezért is ajánljuk különösen ezt a cikket, melyet az autizmus hónapjára való tekintettel tesszük közzé.

Absztrakt

Az autizmus spektrumzavarok (ASD) olyan idegrendszeri fejlődési zavarok, amelyek szociális készségekkel kapcsolatos és kommunikációs kihívásokkal, korlátozott érdeklődéssel és ismétlődő viselkedéssel járnak. Az autizmus konkrét oka még máig nem tisztázott teljesen. Számos tanulmány azonban kimutatta, hogy a környezeti és genetikai tényezők, a szabályozatlan immunválasz, valamint a bél mikrobiom egyensúlyának és tartalmának megváltozása szerepet játszik az autizmus kialakulásában. Az autizmus kezelésére számos nem-farmakológiai beavatkozást javasolnak, beleértve a családsegítő szolgáltatásokat és a pszichoedukációs módszereket. Ezen túlmenően különböző farmakológiai terápiás módozatok is ajánlottak az ASD-s gyermekek számára. Az agy, az immunrendszer és a bélrendszer kapcsolatainak mélyebb megértése hozzájárulhatna e pusztító idegrendszeri fejlődési rendellenesség korai diagnosztizálásához és kezeléséhez, hiszen a korai beavatkozás az ASD-ben javíthatná a gyermek általános fejlődését. Összegyűjtöttük a vonatkozó, korábban a PubMed-en közzétett cikkek adatait, hogy értékeljük a bélmikrobiom és az immunrendszer szerepét az autizmus kialakulásában.

Bevezetés

Más testtájakkal összehasonlítva a bélben található a legjelentősebb számú mikroorganizmus, több mint egy trillió, melyek közt számos különböző faj megfigyelhető. A bélmikrobiom az emésztőrendszerünkben élő mikroorganizmusokra utal, mely létfontosságú az egészségünk szempontjából. A diszbiózisnak nevezett megváltozott bélmikrobiom-összetétel számos gyulladásos betegséggel, elhízással, autoimmun betegséggel és rákos megbetegedéssel hozható összefüggésbe. Számos kommunikációs útvonal található a bél és az agy között, ami érinti a rövid szénláncú zsírsavakat, az immunrendszert és a vagus ideget is. A bélmikrobiom egyensúlyának felborulása befolyásolhatja ezeket az útvonalakat, módosíthatja az agyi funkciókat, és számos neuropszichiátriai rendellenességet eredményezhet. A diszbiózissal együtt járó molekuláris és sejtszintű változások megértése segíthet az új kezelési módszerek kidolgozásában. Prioritás lehet a bél-mikroorganizmusok diverzitásának helyreállítása bizonyos mikrobák bevitelével, székletátültetéses terápiával, valamint specifikus gyógyszerek, antibiotikumok vagy probiotikumok alkalmazásával.

Az autizmus spektrumzavarok (ASD) olyan idegrendszeri fejlődési zavarok, amelyek szociális készségekkel kapcsolatos és kommunikációs kihívásokkal, korlátozott érdeklődéssel és ismétlődő viselkedéssel járnak. Az autizmus aránya világszerte és az Egyesült Államokban is drámaian növekszik. A Betegségellenőrzési és Megelőzési Központ (CDC) jelentése szerint az Egyesült Államokban 59-ből egy gyermeket érint az autizmus, és a fiúk négyszer nagyobb valószínűséggel érintettek, mint a lányok. Az autizmus jelei lassan alakulhatnak ki, és kora gyermekkorban válhatnak nyilvánvalóvá. Az autizmusban bekövetkező agyi változások nem korlátozódnak egyetlen agyi régióra; a különböző neuroimaging technikák strukturális eltéréseket mutattak ki az autista gyermekek különböző agyterületein, például a limbikus rendszerben, a corpus callosumban, a temporális és frontális kéregben, a kisagyban és a basalis ganglionokban. Nem kizárólagosan, de az autizmus tünetei közé tartozhat a specifikus viselkedés ismétlődése, a rutinváltáskor jelentkező alkalmazkodási nehézségek és a szemkontaktus kerülése.

Az autizmus pontos etiológiája még nem ismert. A bizonyítékok azonban arra utalnak, hogy a genetikai és környezeti tényezők, a kóros immunválasz és a bél mikrobiom megváltozott összetétele összefügg az autizmus kialakulásával. Ami a genetikai elemeket illeti, egyes feltételezések szerint az autista gyermekek többségénél bizonyos genetikai mutációk jelennek meg. Figyelemre méltó, hogy nem minden genetikai módosítás követi ugyanazt a mintát; számos mutációtípust foglal magában. E mutációk közül az autizmus a metilkötő fehérje 2 (mecp2) átalakulásához és a citokróm P450 enzimek (CYP450) genetikai polimorfizmusához, különösen a D-vitamin anyagcseréjéhez szükséges CYP27B1 polimorfizmushoz kapcsolódik. A közelmúltban végzett vizsgálatok autista gyermekek és édesanyjuk agyában egyaránt találtak olyan autoantitesteket, amelyek az agyi fehérjéket célozzák meg. Az adatok arra utalnak, hogy az autizmussal élő gyermekeknél a központi idegrendszer és az immunrendszer közös jelátviteli útvonalainak hibája, valamint a gyulladásos citokinek és a gyulladással kapcsolatos NF-kB (nukleáris kappa-B faktor) transzkripciós faktor kiegyensúlyozatlan szintje állhat fenn.

Az autizmus kezelésére számos nem farmakológiai beavatkozást javasolnak, beleértve a családsegítő szolgáltatásokat és a pszichoedukációs módszereket. Ezen túlmenően különböző farmakológiai terápiás módozatok is ajánlottak az ASD-s gyermekek számára. A farmakológiai terápia magában foglalja az antipszichotikumokat, a központi idegrendszeri stimulánsokat és a szelektív szerotonin-visszavétel gátlókat (SSRI). E szerek közül az antipszichotikumok a legkiterjedtebben vizsgáltak az autizmus tüneteinek kordában tartására. Alacsony dózisban alkalmazva az antipszichotikumok csökkentik a szociális visszahúzódást és a sztereotip ismétlődő viselkedést, a dühkitöréseket és az önkárosító viselkedést.

Az agy, az immunrendszer és a bélrendszer összefüggéseinek megismerése segítheti ennek a pusztító idegrendszeri betegségnek a korai diagnózisát és kezelését, mivel az autizmus korai beavatkozása javíthatja a gyermek általános fejlődését. Ez az irodalmi áttekintő cikk az autizmus neurobiológiáját, valamint a bélmikrobiom és az immunrendszer válaszának szerepét kívánja megvizsgálni a gyermekek autizmusának kialakulásában. A kapcsolódó tanulmányok összegyűjtéséhez elsődleges forrásként a Pubmed-et használtuk fel. A cikkeket a részletek és a relevancia alapján választottuk ki, és randomizált klinikai vizsgálatokat, állatkísérleteket, szisztematikus áttekintéseket és megfigyeléses tanulmányokat vontunk be.

Áttekintés

-        A bélmikrobiom és az autizmus

-        A TNF-α, IL-8 és IL-6 hatása az autizmusra

-        Az autizmussal összefüggésbe hozható egyéb gyulladásos tényezők

Következtetések

Számos tanulmány kimutatta, hogy az autizmussal élő gyermekek bélmikrobiomjában jelentős eltérés mutatkozik a kontrollként résztvevő gyermekekéhez képest, a Desulfovibrio fajok, a lactobacillus fajok és a C. perfringens figyelemre méltó mennyiségével. A kutatások arról is beszámoltak, hogy egyes gyulladásos citokinek szintje a plazmában magasabb volt az autista gyermekeknél, különösen magas volt a tumor nekrózis faktor-alfa (TNF-α), az interleukin 8 (IL-8) és az interleukin 6 (IL-6) szintje. Az autizmussal élő gyermekeknél továbbá megemelkedett néhány gyulladáscsökkentő citokin, például az interleukin-4 (IL-4) és az interleukin-10 (IL-10) szintje is [ezen interleukinok közül többet összefüggésbe hoztak a Lyme borreliosis kórfolyamatával]. Ezek célzott területek lehetnek az autizmus kezelésében és a jobb fejlődési eredmények biztosításában. Az azonban még mindig nem világos, hogy a bélmikrobiom-kezelés és a gyulladásos citokinjelzések tompítása képes-e kezelni az autizmust. Ennek pontosításához további kutatásokra van szükség.