A Lyme borreliosis diagnosztikájának nagykövete

Főorvos úr, miért és hogyan kezdett el foglalkozni a Lyme borreliosis-szal?

Mindig is érdekeltek a lehetetlen feladatok. Évtizedes kórbonctani és szövettani tevékenység, valamint tíz év szerológia után és utóbbi kapcsán a Lyme borreliosis diagnosztikája vált vezető témámmá. Egy Lyme-kórral foglalkozó orvoskolléga talált meg a kihívással, még az 1980-as évek elején. Akkoriban a luesz szerológiai laboratóriumot vezettem az Országos Közegészségügyi Intézetben (OKI): a szifilisz részben hasonló betegség, amelyet szintén spirochéta okoz. Valószínűleg azért keresett fel, mert akkor Budapesten kevesen foglalkoztak a spirocheták okozta betegségekkel, a Lyme diagnosztikát pedig sehol sem akarták elkezdeni. Történetesen nekem akkor éppen rendelkezésre állt a megfelelő laboratóriumi reagensem, hogy a kihívást teljesítsem. A diagnosztikai eljárásban megtettem a szükséges módosításokat, és a klinikum számára láthatóvá tettem a Lyme borreliosist, illetve az első magyarországi esetek bizonyítását is elvégeztem.

Hogyan ejtette patológusként rabul a téma? Miért foglalkozik vele évtizedek óta?

Háziorvos-belgyógyász feleségemmel együtt naponta látjuk és ismerjük föl a fölösleges torzulásoktól, fájdalmaktól szenvedőket, akár az utcán, akár a tévéképernyőn. A tanácsot kérők történeteit hallgatva, olvasva, Steere professzor egykori mondása jut eszembe: tenni, segíteni kell a Lyme borreliosisban szenvedőkön.

Korábban milyen területen kutatott?

Korábban komplex kutatásokat végeztem, de elsősorban az orvosi gyakorlattal, betegek diagnosztizálásával és kezelésével foglalkoztam. Már patológusként is a kliniko-patológia területét tartottam a legizgalmasabbnak, ráadásul ebben kaptam útmutatást főorvosomtól, Dr. Radnai Bélától is. Amikor humán biopsziás anyagon elsőként mutattam ki a komplementrendszer, azaz az immunitásban részt vevő specifikus fehérjék által reprezentált, kaszkádrendszer utolsó öt tagját, amelyek morfológiai képletet alkotnak és kilyukasztják a membránokat, majd kimutattam a hozzájuk kapcsolódó auto-antitestet is idegrendszeri betegségekben – óriási eredményt értem el. A karrierem során mindig találtam olyan feladatot, szakterületet, amelyben idővel alaposabban is elmélyedtem.

Milyen szakmai célokat tűzött ki az 1980-as években? Azóta sikerült-e ezeket megvalósítani?

 A Lyme borreliosis diagnosztikája a kórokozó Borrelia burgdorferi sensu lato felismerésével, valamint szerológiai vizsgálatokkal kezdődött. Először az Amerikai Egyesült Államokban, később pedig ott, ahol képesek voltak a kórokozót tenyészteni és vizsgálatra alkalmassá tenni. A szerológiát csak úgy tudtam elképzelni, hogy ingyenes legyen. Ezért hoztuk létre a Lyme Borreliosis Alapítványt, a kontinens első Lyme alapítványát. Az első időkben a diagnosztika a bécsi Stanek professzor kedvessége miatt valósulhatott meg, aki ingyen végezte el a szerológiai vizsgálatokat. Később folyamatosan pályáztunk, és az így elnyert összegekkel egészítettük ki a szűkös keretet, vettük meg a reagenseket, végeztük el a szerológiai vizsgálatokat az OKI laboratóriumában, az egész ország területét ellátva. Több mint százezer minta vizsgálatát végeztük el, és egy savóbankot is létrehoztunk, hogy a kutatásokat segítsük.

Amit annak idején, az adatok elemzése alapján, de a szakma csodálkozására állítottam, mára evidencia. Az elmúlt években íródott cikkek már ezzel a felütéssel kezdődnek: a szerológiai vizsgálatok nem oldják meg a Lyme borreliosis diagnosztikájának problémáit.

A tudományos munka és fejlődés (kandidátusi, Lyme-szakértői vizsga, publikációk, tudományos konferenciák stb.) mellett mindig is folyamatos volt a kapcsolatom a betegekkel. És mivel a szerológia nem fedte le a klinikus kollégák által megállapított tünetektől szenvedő betegek kétharmadát, a direkt vizsgálati módszerekre kezdtem fókuszálni, elsősorban arra, amely a spirochéták vizsgálata során már egy évszázada a legmegbízhatóbb: a mikroszkópiára. Akkor kitűzött célom mára részben teljesült, direkt vizsgálati módszerem, a DualDur éppen nemrég nyert klinikai igazolást.

Milyen publikációkban írta le a Lyme borreliosis diagnosztikáját?

Olyan eredményeket értem el, amelyek jelentős mértékben megváltoztatták orvoslásunk egy szűk szegmensét. Az elmúlt évtizedekben, az első lépéseket 1986. május másodikától tettem, valóban a Lyme borreliosis fedte le szakmai életem jelentős részét. A kórokozó elsőként történő kimutatása, 1982 után javasoltam a betegség orvosi nevét, a máig használt Lyme borreliosis-t. Elsőként közöltem le a direkt diagnózis lehetőségét a Neuroborreliosis lymei estében, hívtam fel a figyelmet a kombinált antibiotikus kezelés hatékonyságára, majd segítettem a terápiás sémák kidolgozását. Tucatnyi filmet, tájékoztató füzetet, riportot készítettem, interjúkat adtam. A Lyme Borreliosis Alapítvány létrehozását pedig azért tartottam fontosnak, mert a betegeket kezelő orvosok a szakmai publikációkon kívül számos más médiumot is olvasnak, így elengedhetetlennek éreztem a közérthető, szakmailag korrekt kommunikáció az orvosok felé is. Az első nemzetközi Lyme konferenciák aktív résztvevője voltam, gyakran felkért előadó, a status quo kihívója. De szerveztem én is nemzetközi konferenciát Budapesten.

Miért hozta létre a kontinens első Lyme alapítványát?

Hatalmas lehetőségnek látszott a rendszerváltás hajnalán egy alapítvány létrehozása. 1991–92-ben indulásként kaptunk egymillió forintot, ami akkor nagyon sok pénz volt, a kezdeti időszakban ennek köszönhetően sikerült biztosítanunk, hogy az országos igényt ellássuk. Az alapítók között számos híres tudós, országosan elismert közéleti személyiség és cég is megtalálható, szimbolizálva azt az egységet, amit akkor sikerült a probléma megoldása érdekében létrehozni. Készítettünk a témáról ismeretterjesztő filmet, emellett folyamatosan jöttek a támogatások, így a vizsgálatokat meg lehetett valósítani. Támogattak bennünket intézetek, egészségbiztosítók, magánemberek az adójuk egy százalékának felajánlásával. Az alapítvány azóta is működik, segítve a Lyme borreliosis elleni küzdelmet.

Visszatekintve az elmúlt évtizedekre, milyen szakmai sikereket ért el?

Azon kevesek közé tartozom, akinek javaslatát egy új orvosi terminus technikusra elfogadták. Ezt a kifejezést, a Lyme borreliosist egész Európában és Amerikában is használják szakmai körökben. Sok szakmai kapcsolatom volt, de jellemzően egyedül dolgoztam. Elmondhatom, hogy bár akkoriban a kiutazáshoz is külön engedély és támogatás kellett, nem volt virtuális kapcsolat, nem mindenki beszélte jól az angolt, mégis a szakma legnagyobbjaival konzultálhattam. Munkakapcsolat és baráti viszony is kialakult olyan nagy nevekkel, mint az első amerikai Lyme alapítvány vezetőjével, a kórokozó felfedezőjével, Willy Burgdorferrel, a Lyme-kutatás úttörőjével, Alan MacDonalddal, vagy a gyakorlati Lyme-orvoslás egyik legnagyobb nevével, Joe Burrascanóval. Kreatív elgondolásaim, amelyeket laboratóriumi és klinikai módon igazolni próbáltam, sok követőre találtak. sősorban morfológusként és klinikopatológusként gondolkodtam. Ehhez talán a Lyme borreliosis kutatói között jól ismert szemlélet, az „open eyes, open mind”, azaz nyitottság és kreativitás kellett, ettől vált eredményessé számos elgondolásom, valósult meg a szűkebb és tágabb értelemben vett „kullancs-kór” meghaladására tett kísérletem. Az utóbbi évek intenzív és magas szintű vizsgálatai alapján a DualDur reagens és módszer eredményeire konkretizálódott az egész csapat szemlélete: Elfogadom, hiszen látom – Seeing is believeing.

A beszélgetés 2. része itt olvasható