A Lyme-kór megjelenése egy sok darabból álló puzzle

Ahogy a túrázók minden nyáron visszatérnek a buja ösvényekre, készen arra, hogy a nagyszerű természetet felfedezzék, egy másik természetjáró is felébred, aki közel sem olyan szívesen látott.

A Lyme-kór néhány évente megugrani látszik. És ha megfelelő helyen keressük, akkor legalább két évvel előre észrevehetjük, hogy jön. Ez az egyedülálló összefüggés dermesztő betekintést nyújt abba, hogy az erdei ritmusok hogyan visszhangoznak az ökoszisztémákon keresztül, egészen a véráramunkig.

A Lyme-kór megjelenése egy sok darabból álló puzzle

A fehérlábú egér, vagy Peromyscus leucopus, a Lyme-kór életciklusának középpontjában áll. Ezek a szorgalmas rágcsálók a kullancsokkal együtt segítik a betegség terjedését.

A kullancsok nem a Lyme-kórt hordozva kelnek ki. Az újonnan kikelő kullancslárvák, amelyek szabad szemmel alig láthatók, ezekből a a fehérlábú egerekből kívánnak vérrel táplálkozni. A rágcsálók a Borrelia burgdorferi - a Lyme-kórért felelős baktérium - hordozójaként működnek. A baktérium anélkül fejlődik az egerekben, hogy megbetegítené őket, így bőven van ideje arra, hogy továbbadódjon a következő éhes kullancsnak. A fertőzött kullancs nimfa-stádiumba érik, ahol sokkal valószínűbbé válik az emberre való rátapadás.

A nimfa a kullancs életciklusának legveszélyesebb szakasza

Körülbelül mákszem nagyságúak, nehezen észrevehetők, és a túrázási és kertészkedési főszezonban aktívak. Bár a kifejlett kullancsok nagyobbak, könnyebb észrevenni őket, általában nagyobb állatokat, például szarvasokat csípnek meg, amelyek valójában nem hordozzák a Borreliát. Az egerek, nem a szarvasok az igazi bűnösök. És mivel az egerek gyorsan szaporodnak - különösen, ha bőséges a táplálék -, biológiai erősítőként szolgálnak a kullancsok által terjesztett betegségek teljes körforgásának.

Tehát ha nincsenek fertőzött egerek, akkor kevesebb a fertőzött kullancs - és a kullancsok nélkül a Lyme-kór kockázata csökken. De az egerek száma az erdőben nem csak véletlenszerűen ingadozik. Populációjuk a nagyobb ökológiai erők ritmusában emelkedik és csökken, amelyet nem a ragadozók vagy a kórokozók, hanem a tölgyfák alakítanak.

Minden a tölgyfákkal kezdődik - és azok makkjaival

Néhány évente a tölgyfák látszólag túlhajtják magukat. Az ágak meghajlanak a magok súlyától, és az erdők talaja eltűnik a makkszőnyeg alatt. Ez a jelenség egész régiókban figyelemre méltó szinkronicitással játszódik le.

A tölgyfák ahelyett, hogy évről évre folyamatosan termelnének makkot, inkább fellendülési és visszaesési ciklusok szerint működnek, hasonlóan bizonyos bambuszfajokhoz, amelyek 48-50 évente virágoznak. A tölgy esetében azonban ez a ciklus sokkal rövidebb, és a tömeges magvetés általában két-ötévente egyszer fordul elő.

A magvetés évében a terület majdnem minden fája egyszerre bővelkedik magokban, elárasztva ezzel a mókusokat, őzeket és más makkal táplálkozókat. A makkok egy része elkerülhetetlenül megmarad, így a tölgyek következő generációja nagyobb esélyt kap a túlélésre.

A kutatók még mindig nem tudják pontosan, hogyan koordinálják a fák ezt a viselkedést. A Philosophical Transactions of the Royal Society B című szakfolyóiratban 2021 júniusában megjelent tanulmány szerint az időjárási jelzések, például a hűvös és nedves éghajlati viszonyok szerepet játszanak.

A fehér lábú egerek számára azonban a magvetés éve szaporodási jackpotot jelent - és ez az a pont, ahol a Lyme-kór története kezd riasztó fordulatot venni.

A tölgyek tömeges magvetése csak a kezdete egy kétéves ciklusnak

Amikor a tölgyek ősszel bőséges makktermést hoznak, a fehérlábú egerek a következő nyáron a populáció növekedésével válaszolnak. A több táplálék ugyanis jobb téli túlélést és több energiát jelent a szaporodáshoz.

Nyárra a terep készen áll. A frissen kikelt és fertőzésmentes lárvák, a feketelábú kullancsok első táplálékforrásukat keresik. Az egerek, amelyekből most már rengeteg van, tökéletes gazdatestként szolgálnak, mind a táplálkozás, mind a betegség átvitele szempontjából. Miközben az egerek a dolgukat végzik, tudtukon kívül továbbadják a Borrelia burgdorferit, a Lyme-kór hátterében álló baktériumot.

Ugorjunk előre még egy évet!

A fertőzött egerekkel táplálkozó lárvák nimfákká alakultak át - apróvá, lopakodóvá és potenciálisan fertőzővé. Ezek a nyáron aktív és könnyen figyelmen kívül hagyható nimfák jelentik a legnagyobb veszélyt az emberre.

Ez a ciklus annyira nyilvánvaló, hogy a Vector-Borne and Zoonotic Diseases című szaklapban 2001 februárjában megjelent tanulmány szerint a fertőzött kullancsok növekvő populációja előre jelezhető az 1,75 évvel korábbi makktermésből.

Ez egy olyan idővonal, amely az egerek csendes befolyásán keresztül köti össze a fákat a kullancsokkal - egy ökológiai láncreakció, amely évszakokon, nem pedig másodperceken keresztül játszódik le. 

Forrás: https://www.forbes.com/sites/scotttravers/2025/04/05/when-oak-trees-go-nuts-this-us-disease-follows---a-biologist-explains-why/